29.10.06

Echte Ungarische Imbiß


3.7

Hétfő rekorddal indult. Minden tekintetben. Valószínűleg a linnalähtes cikk megtette 6ását. 1/2 linnavalitsus (városvezetés) megjelent, elfoglalták az összes belső s külső asztalt, de így is volt, aki dafke nem elvitelre kérte a zabát... kivárták. Mi meg pörögtünk, mint a motolla. Az a fazon is eljött, aki annak idején (pont egy éve) már a dizájntervet látván is azt tudta mondani, hogy "de elöbb el kellene dönteniük, hogy mit i akarak pontosan". Ez -az amúgy kedves és segítőkész - férfi annak a generációnak a tagja, amelynek több, mint fele megtanult már ugyan angolul, de a CCCP-ben született, s a rendszerváltáskor csak, mint passzív állampolgár létezett, nem utazik, nem lát világot, s a nyitottságának maximuma az, hogy esetleg elmegy Rigáig, vagy egyszer az életben Helsinkibe ("az már nyugat", úgy-e?)... ez az a korosztály, aki nem tud lépést tartani a gyorsuló idővel, mindenre panaszkodik, mert leginkább saját impotenciájával elégedetlen... na ez a fazon miután bevágot egy "pool-ja-pool" (fele-fele) bakonyis-lecsós lángost és egy lattét, odafordult Katihoz s azt mondta, hogy ez a bódé nagyon s kis helyes, de van egy nagyon nagy hibája... túl jó a kaja, majd becsomagoltatott egy akácmézes-dióst.
Aztán másnap az egész építészeti osztály kivonult. Tiit Sild a fiatal (28) főépítész, akit már egy éve jóismerősként tartunk számon, mikor kinyitotta az ajtót (tudta, hogy hogyan nyílik, hiszen láttamozta a tervet) nevén köszöntöttem, amibe valósággal beleveresedett (megy a bódé színéhez), mivel itt ez nem szokás (a törzsvendégeket sem kezelik törzsvendégként)... én észtül, ő az udvariasság okán angolul beszélt. Szépen kivárták a sorukat, majd a teraszon ettek, s mikor behozták a tálcát, csak ennyit mondott "Köszönöm Márton, ízlett sok!" (t.i. a tálcapapíron ez áll "ízlett-e?" (/sze észtül is)... és még kértek elvitelre féltucatnyi sektort... azoknak, akik előző nap voltak.
A tálcapapír amúgy Herczeg Balázs (dekaart művek) Kati és az én közös "alkotása/unk", valahogy együtt agyaltuk ki. A nevető szájra emlékeztető elem amúgy a Jóskabácsi (itt mehike = emberke) -szemből nézvést - baloldali bajuszpöderettyének csücske... szegín embör vízzel főz...

15.10.06

L-ső7



...furcsa érzés, mikor egy álom hosszú idő után valóraválik, s szebb, mint bármilyen elképzelés. Szebb, mert szagokal, illatokkal, zajokkal, melódiákkal, színekkel, pörköltös pacákkal*, de legfőképp emberi érzésekkel telítődik.

A megnyitón kb 60-70-en voltak, csupa meghívott barát-ismerős-rokony... mi csak nyomtuk a sok halászlét, ingyenlángost, cappuccinot, zserbót, SIÓ-t, s TÖRLEY-t (alkoholmenteset is). Minden észt hozott egy kis ajándékot, virágot, de a lgmeghatóbb Ago Lüüs-é volt. Ő volt az építési felügyelőnk. Valamikor a befejezés elött agyvérzést kapott. Tényleg mélyen megrázott minket, mert egy 70 éves erős ember egyik napról a másikra... na mindegy. Olyan volt, mint nagyapánk helyett nagyapánk. Minden nap eljött s megnézte, hogyan állnak a dolgok, s bíztatott minket, hogy jó úton járunk, s ügyesek vagyunk. Na ő csak egy-egy szerencsehozó gesztenyét hozott, azt tette a reszketeg, megdagadt béna nagy mancsával a mi kezünkbe... itt nekem majdnem eltörött a mécses, de ajakhúsba harapva megálltam egy könnycseppig, mert akkor az Ärinőuandla (üzleti tanácsadó) két munkatársa érkezett egy hatalmas boróka fából készült leveses merőkanállal (hogy nagykanállal ehessünk majd), s gratuláltak a sikeres pályázatunkhoz, melyen 50'000 EEK-t (usque 9000'000HUF) nyertünk az EU-tól...



az is beigazólódott, hogy regényalapnak sem utolsó hely ez a viáglegészakibblángosdája... az is megható/hihetetlen, hogy már első héten törzsvendégeink vannak... nem 2x-3x visszatérők (vannak olyanok is), hanem olyanok, akik minden nyitvatartási napon voltak nálunk. Itt vannak pölö a falckos fiúk: golyóállómellényes biztonsági őrök, mindegyik egy-egy nagy Kalev, vagy Lembit, s tólják a teraszon - a kicsit nyilas egyenruhára emlékeztető uniformisban - a vegetáriánus kaját ( padlizsánkrémes lángos) SIÓ 100%-os paradicsomlével. Na azé', hogy ne veszítsünk illúziót el is használtak már egy egész Erős Pistát (a lángosra). Vagy itt vannak a 7órai zárás elött beesők, akik még elvitelre berendelnek 5-6db-ot. A vegyes a menő, úgy néz ki mint egy quattro staggioni, 25EEK-é' (450 HUF), sektor-nak hívják, ők nevezték így el, a helyi kisebbség meg cektopka-nak . Vagy itt vannak a kocsiban evők: megveszik, becsomagoltatják, mert már bent a 3 asztalnál nincs hely, s összehajtva (ahogy én eszem) ... Van aki késsel-villával szerencsétlenkedik, hiába magyarázza nekik Kati, hogy Mo.-n ezt állva-kézzel-ruhátledzsuvázva eszik... Vagy itt vannak a beesők: második nap kitaláltuk azt a stratégiát, hogy felszabdalok kisebb 3szögletű cikkelykre egy-egy gyengébb, amőboid formára sikeredett lángost, s a különböző feltétekkel kóstoltatjuk: ez pontosan 100%-os siker, eddig mindenki vett, aki megkóstólta. Ha nem aznap, akkor másnap, vagy odaküldenek valakit. Vagy vannak azok, akik az internetről valahogy kiderítették a mobilszámunkat, s telefonon rendelnek, hogy elkerüljék a sorbanállást. Imádják ezt a dzsuvázást. Itt ilyen nincs: minden steril skandinavizált. Imádják, hogy fóliába csomagolunk, imádják, hogy nylonzacsiban vihetik haza, mintha egy jóismerőstől, vagy rokontól (kvázi magyar baráttól) kaptak (hiszen itteni viszonylatba olcsók vagyunk) volna hazait... vagy itt vannak a sajtfecnivel érkezők, fel van írva, hogy miből hányat kérnek... : nem emlékeznek a lángos, lecsó, vagy padlizsán nevére, itt lehet ugyan kapni törökparadicsomot (nem volt szóismétlés), de ezen a héten csak én vettem padlizsánt [baklazhaan[ a SELVER-ben, az tuti... Még a pénztárosnők sem tudják, hogy melyik gombot kell megnyomni, én szokom kisegítni őket. Meg itt vannak a magyar rajongók, akik képesek kivárni a zárást, mikor van(?) annyi időm, hogy elmondjam, hogy hogyan lehet otthon jó babgulyást, vagy zserbót készíteni... vagy itt vannak az egyedül, majd férjestül, családostúl, kollegástól visszaérkezők. Vagy itt vannak a bebámészkodók (közben mobilon dumáló neorich mastur-os fiúk: kezükbe adom a zöldfűszeres/tárkony-borsikafű-kapor-petrezselyem-fehérbors/-tejfölös, fehérborban párolt káposztás lángos-csücsköt, kerekedik a szemük, s "várjá vaze, ez kibasz jó, veszek itt valami pizzát vagy 3-at... igen itt az Ungari Köök-ben... milyen kell neked?... ja kérek egy lecsós-padlizsánkrémest is"... múltkor egy ilyennél konkrét röhögőgörcsöt kaptunk Katival... már azon gondolkodtunk, hogy bezárunk. Tartu olyan város, ahol kell ugyan a reklám, de a leg6ásosabb, a szóbeszéd útján terjedő.
Az is furcsa, hogy én magam egyetlen egy darab lángost sem sütöttem. Kati sokkal profibb ebben, vizont én csinálok minden mást.

mikor ezeket a sorokat írtam pont egy hete, akkor még nem tudtuk, hogy a 2.7 még húzósabb lesz. A törzsvásárlók kitartóan jönnek, hozzák magukkal az ismerőseiket, barátaikat, kollégáikat, feleséget, férjet, gyerekeket. Ilyen pölö Vologya, aki csempészett nálunk, s a legmenőbb építési vállalatnál dolgozik. Itt az építőipar kábé olyan, mint az államokban plasztikai sebészet: bármit kérhetsz a melóért, mert munkaerőhiány van. Gyurcsány küldhetne nekünk is pár jólképzett lángosdást. Aranyat érne most. Sz'al itt van Vologya, aki a Vennad Ehitus-nál dolgozik (erről már assz'em eccer írtam), makulátlan tiszta egyenruhában (itt is abban dolgozot, s egyetlen malter, vagy fuga pötty sem volt sehol), s megáll az ótójával (persze az is mastur) pontosan a bejárat elött, még kézifékbesemhúz, csapódik, hogy más be ne tudjon jönni, s berendel 4+6 sektor-t, viszi a brigádnak, míg kisütjük, feltesszük a feltéteket, s becsomagoljuk megiszik egy lavazza cappuccino-t s lenyom egy klassikaline-t (beföttesüvegből fokhagyma, tejföl, sajt... sokan kérnek rá pirospaprikát, z itt a truváj, mikor rácsapom a szórót az IKEA rozsdamentes acél munkafelületre, s aok neki) csak úgy melegében. Vagy itt van a fogorvos, aki mindennap jött eddig, szombatonként nem /leginkább Kati két szép szeme miatt, de a kedvnce volt a bakonyi, amig volt... ezt tányéron adtuk, egy lángost 6 cikkelyre vágva köretként mellé 35 EEK-é /630HUF/. Vagy a halgatag öltönyös tinédzser, aki csak szombaton jön dzsekiben, mindig tárkonyos-tejfölös-káposztást kér, helyben megesz szőlőlével, vagy itt vannak a nagy kétkedők... "mi ilyet nem eszünk"... "kóstólják csak meg, ez tojásos-cukkinis-lecsós"... "hmmmmm.... na anyjuk, milyet vigyünk?", s akkor elvisznek négyet, 3 sósat, egy édeset, mondjuk mézes-diósat. Ez utóbbi Kati találmánya, teljesen kürtőskalácsos íze van, s az a tény, hogy magyar akámézzel van nyakonöntve, az igen erős érv egy 18 EEK-s (324 HUF)beruházásra.

A képen Kati éppen a * pörköltpacákat igyexik ecetes olló helyett ACE-val kiküzdeni a hímzett logo-s uniformisbú...
Katiról: én már megszoktam, de ha belegonolok, hogy milyen élete volt eddig, s most mit "kell" csinálnia, az olyan mintha egyik napról a másikra mindent bal kézzel kellene művelnem. Ha ő nem lenne (ilyen), akkor valszeg egyetlenegy lángost sem adnánk el. Egy táncosnő, egy prímabalerína minden ízében művészként létezik, másképp nincs hatása a rivaldafényben. Kati a lángos eladást is performanszként kezeli. Kifejlesztett egy igen látványos gombócozási és kézzel való tésztanyújtási produkciót mialatt MINDENKINEK elmondja, hogy mi is ez, hiszen itt E.V.-ban nincs még hasonló sem: nincs lángos, nincs olyan hely, ahol látod, hogy hogyan készül az étel (leszámítva az óriáspalacsintázókat, amiből van tucatnyi, s unalomig ismert), de nincs olyan sem, hogy mindenkinek rendesen köszönünk, kóstoltatunk, fizetéskor szemébe nézünk, kellemes napot kívánunk... s ami a LEGESELEGES legmeglepőbb: ők maguk kívánnak már nekünk szép napot, erőt s egészséget, s sikeres üzleti életet. Mindez egy olyan országban, ahol nem ráznak kezet a férfiak, nem köszönnek el puszival még a rokonok sem, s ha annyit mondanak, hogy "Aitäh!" (köszönöm), az már magába foglalja az búcsúszót és egyéb jókívánságokat is. Soha nem tanult üzletmenetet, semmi köze hozzá, de olyan stratégiai gondolkodása van, hogy eszem megáll... előre mexabta, hogy ezt így 2en csak januárig csináljuk, míg tökélyre fejlesztjük a technológiát, s bevezetjük ezt az új terméket, majd megkezdjük a munkástoborzást. Ezzel //osan már most elkezdjük az újabb potenciális Ungari Köök helyiségek felkutatását... na itt egy kis kitérő: a bódét ugyan egy nagyon helyes és tehetséges Mo-i építész team tervezte (Boros Melinda, Erdélyi Linda és Szentirmai Tamás, akiknek ezúton is köszönöm elképzeléseim legpontosabb tervbe varázslását, gyorsaságuk és maximális pontosságuk), mégis egy itteni tervirodának kellet jóváhagyni, s a helyi előírásoknak megfelelően átdolgozni. Ezt a TARI AS tette meg. A mai napig nem tudjuk, hogy miért vállalták el, t.i. ez egy Dél-Észtorzság legmenőbb irodája, csak megaberuházásokat projektelnek. Na a lényeg, hogy egyik nap eljött Epp Krossmann (aki felelős volt a mi tervünkért) s vitt egy sektor-t, természetesen ingyen, mert sokta segített, s látta azt is, hogy hogyan glettelünk, fúrunk-faragunk... ztán múlt szombaton megjelent egy öltönyös uriembe, akit adóellenőrnek néztem volna, s kért egy padlizsánkrémeset FruitCafé-val. Aztán Katival szóbaelegyedve kiderült, hogy látta Epp kajáját s gondolta, ő is kipróbálja. Az is kiderült, hogy ő a Tari vezérigazgatója. Meg van őrülve a padlizsánkrámért.
Azóta minden nap jön. Tegnap éppen az Észt-Magyar Baráti Társaság elnöknőjével jött, ki vitt mgával Tallinnba egy párat. Sz'al a lényeg, hogy régóta fáj a fogunk egy olyan helyre, ahol nem kell majd építkeznünk csak berendeznünk és bérelnünk. Ilyen hely lesz 2008-ban a PőhjaKeskus, ami Tartu új litnegyedébe, az új megahypermodern Nemzeti Múzeum mellé épül majd. Ott helet kpni egy főnyeremény lenne. vannak ugyan városvezetési jó kapcsolataink (Siim), de üzletileg eddig nem volt. Most már van. A TARI AS készíti a PőhjaKekus terveit, s 99%-osra veszik, hogy a beruházó majd nekünk is helyet talál (a legtöbb helyiséget már évekkel ezelött lefoglalták a helyi cégek).

Ja még egy érdekes dolog: sok az egyetemista (köztük az indiaitól a portugálig mindenféle náció), annak ellnére, hogy a belvárotól gyalog mi igen messze esünk, ezért vagy taxival (olcsóbb 4 ember szra, mint a buszozás), vagy kocsival érkeznek a 10órai nyitásra, s beülnek... egyenként csipkártyás ISISC diákigazolvánnyal fizetnek. Meg a Tallinnból érkezők: volt olyan, aki csak egy sajtos-tejfölös miatt buszozott kétésfél órát (2x!).


Kati olvasott valami könyvet még tavaly (mert morcogtam, hogy nem mer telefonálni), s abban az volt, hogy egy sikeres eladásban akár 60% is lehet a személyes hatás... Kati mindent be is vet... még azt is, hogy nem ábrándítja ki azokat, akik igen lassan kezdenek el vele beszélni, mert azt hiszik, hogy ő is magyar (a helyi 46'000-es pldsz-ú /Tartu 110'000 lélexámú város/Linnalähtben nem írják, hogy Kati észt http://www.linnaleht.ee/frontpage/trt/2006-10-20-b.pdf), s ezt az is erősíti, hogy tényleg kis akcentussal beszél (vlsz amiatt, h velem még mindig angolul beszél, s 9 évig élt Németországban). Ha belegondolok, hogy egy évvel ezelött Katinak még az is gondot okozott, hogy telefont ragadjon egy üzleti ügyben, s most valóságos businesswoman-ként tesz mindent...

ja... még valami: az első kártyás vásárlónk egy kvázi hajléktalan volt.

Mióta megnyitottunk még bankba sem volt időnk elmenni (annak ellenére, hogy ugyanannyi helyen van pénbefizető automata, mint ATM). Reggel 6:30 wecker, 23:30-ra érünk haza, mert a 19:00-s zárás után még nekiállok főzni, s utána mindent be a mosogatógépbe (5-perces fázisokkal), kitakarítunk, stb.

Mielött megynitottunk megfogadtam, hogy minden szombaton elmegyünk a dél-tiroli René olasz éttermébe La Dolce Vita www.ladolcevita.ee , ami olyan, mint a régi rajzról ismert Pilvax, s mindig mást eszünk majd. Múlt 7en a kedvencemmel kezdtem:ricottás- spenótos ravioli diós szószzal... MEGAMENNYEI!!!!, tegnap Zuppa di cipolle-t és Pizza Gorgonzola e Speck-et ettem, Kati mindig pasztázik borral.

A bódé tötökimbisz jellegéről legközelebb... hihetetlen!

9.10.06

+nyitottunk

...hulla fáradtak vagyunk, nem csináltunk túl nagy forgalmat, de eleget. Szép nap volt, még a traszon is ettek... 6keverés ment el (az kb 120 lángos). A lecsós a favorit... mára ennyii. 7végén jelkezem, képekkel... most képtelen vagyok. pá! m