gyöngy disznóknak

soxor úgy érzem, hogy gyöngyöt szórunk, de megéri...
Kati (meg a hullafáradtság) minden nap levesz a lábamról. Meg azt a több tucat törzsvendéget, akik akár naponta 2x is bejönnek egy fele bakonyis-fele-sajtostejfölösért, amit félbeajtva (//cseburek, calzone) kebeleznek bé (+tej! 2 pohár 1-1l áráért). Egy ilyet én is bebüffentettem a minap, titokban az öltözőben, csukott szemmel. Mitismond6nék? Megakaraj vót. Az a tény, h max 3 naponta cseréljük a repceolajat, s Kati felügyeli a Fényutcaipiac-Norbi-féle recept pontos betartását, meg 1általán... sz'al ez nem aza zörsvezértérikönyökaláhányós, ahogy szokommonnani.

már régóta keserves tartozásként tartom számon (fejben, de a szám a fejemen van), hogy pár szót ejtsek Norbiról és Zsuzsiról. Nekik köszönhetjük (s a boldog tartuiak), hogy E.V.-ban van már lángos.

Sza'al az úgy vót, hogy vót egy legín (ín) 'ki nekiveselkedett fenenagy jókedviben megkutatnyi a velág legfáintibb lángososát, merhogy őmaga nem írtett bíz' a panzijjós kulcs le-s-felaggatáson kííl sokhú. Nyakábavette a falut s várost, járt-kelt itt-ott, de még emitt meg amott es. Oszt' há nem a micsa' meglepés, há' nem a flórijjántéri-alujjáróban lelé meg, kit keresett? Háde. No mikor látá, hu Norbi fijjú hotyan gyűri, gombocozza, szottyantya, retyinti formába, lapogati, pirge-pörgeti, olajba kisüti, no még ám, mind a tíízet. Szóbaelegyedvén hamar meg es 1eztek, h jójárandóság fejíben Norbi finyú, az ő kedvesivel 7ed7-6áron túlra (H,SK, PL, LV, LT, EST) elmén, s kitaniti a lángossütés mestersígit átúzélyig, ahogy illik.

A lényeg, h Tőzsér Norbi volt az a 26. arc, akire rögvest azt tudtam mondani, hogy "Igen, tőle szeretném megtanulni a csínjátbínját". Ő volt az, akin láttam, hogy kedvét leli abban, ami -elméletileg- monoton. Aztán tavaly karácsonykor találkoztunk a Sunny Dinner-ben, ami már közel nem olyan pofás, mint volt. Pár mondat után kiderült, hogy egy rugóra jár az agyunk, már ami a minőségi vendéglátást illeti. Norbi egy olyan lowbudget sárga papírra nyomtatott névjegyet adott át, amit bármely reklámcég megirigyelhetne. Nem állt rajt' semmi csak becses neve, telefonszáma, s egy mondatka: "Kulcs a jövődhöz". S há' nem, há' de. Katinak is rögvest "bejövős" volt a pár, Zsuzsi sem kevésbé pozitív, mint Norbi, s hasonlóan a mi leosztásunkhoz: úgy fest mintha a fiú lenne a góré, de azé'... Most mikor e sorokat írom hiányoznak is penig csak 10 napot töltöttünk 1ütt. Szép volt. Augusztus 10-én érkeztek (ha jól emléxem). A Tartu táblánál vártam őket... Mikor elmentek könnyeinket visszafogva búcsuzkodtunk. Sz'al Norbiék egy hardkórbulizós életstílyt felváltva mormonként esküdtek meg az ősszel (sic!) s Norbi már pappá leszen hamarost (nem t'om, h mormonéknál szentelnek, v avatnak). Zsuzsi meg eccerűen beszarás: mindent elsőre megjegyez (aki ismeri Tartut, az tud6i, h vannak ám kacskaringók, s akad egy-két nem egyirányú, vagy jobbkezes utca is), sz'al Zsuzsi elsőr odatalált mindenhova, egy élő számítógép, Norbi szoftverkészlete. Ja, a lexebb! Zsuzsi éppen Tartuban tudatta Norbival, hogy hamarosan 3an lesznek...
Norbi mellesleg minden nap elkápráztatott bennünket egy-egy fortéllyal s gyakorlatilg lángost(kenyeret) adott a kezünkbe. Hálás hála!
A nagy munkából kiszakadva, azé' elmentük ide-oda: Tallinn, Suur Munamägi (Nagy Tojás-hegy, eeszti legmagasabb pontja /baloldali kép/ahonnan még ig is ellátni), meg pecázni, zárás után (de mivelhogy magyarok vunk beengedtek később is, mondván, h van 15 percünk hogy fogjunk egy pisztrángot, mer' még negyed óra, míg kisütik, meg ugyanannyi míg megesszük... kicsit illúziórombolónaktűnhet, h a köretet már el is kezdték sütni, sör a z asztalon pihent, valahogy biztosra mentek, hogy lesz kapás...

Most megyünk moziba. Először Tartuban, másodszor eesztiben...
www.agoodyear.com

" a szót kimondják"

lenne mit, de most ki v'ok purcanva... talán a 7N vlamikor írok. Köszönöm a köszöntéseket (névnaposokat).

ölelek mindenkit

m

eshik a haw baby... YO!

4.7

Nem volt még itt az ideje, de az itteni istenek így rendelték: betelesedett.
(a képen az első hóesés lát6ó, még nyitás elött... felhívom a figyelmet az ajtó ragaszaira: igen egy sajtostejfölöst is lehet VISA-val fizetni... sőt csipes ISIC igazolvánnyal, vagy személyivel is.)

Olyan "furi", hogy egyetlen helyen, az ördöng forró valagától még egy kicsit messzibb millen rengeteg dolog megesik velünk // nemist'om má' pontosan hány esztendőt húztam le a dominik panzióban, s ott is elég sok élmény ért (az ingergazdag albán-korszakot nem is számolva), de ami itt megy... mostmá nyugodtan t'om mondani, hogy az észtek meg vannak veszve a lángosé'. Monnyuk nem kimondottan a fokhajmás-sajtos-tejfolösé', hnm inkább a bakonyis-lecsós-padlizsánkrémesért.
Na akko' szép sorjában... amire emléxeK: itten járt a nagykövet (pártunkskormányunk), szép puccós (moger adófizetők pízén vött) tütüvel (fekete ótó) megállottak a bódé elött, ahogy (nem) illik, s mivel a sor a Fontánáig állt (figyelsz Csanya?), sajna csak egy lazaLavazza kavát tudtam szervírozni nagy sebtiben, s Hódosi Robi barétom (konzul?atasé? nem is t'om, de biztosan jó photagraphicvs) pár képet villantott, amíg a mexeppent sorbanálló tartuiak azon merengtek, hogy esetleg itt nem kapnak semmit, ha nem (szedik össze összes rokonnyelvi tudásuk, s nem magyarul rendelnek...

Bővül, színesedik az észtországi lángoskedvelők, hovatovább lángos fan-ok tábora: itten vannak a különböző indíttatásból, célból/okból - ideglenes hazánkban - állomásozó amerikaiak. "Osum, maaaan" vannak köztük észt arát birtoklók, s vannak köztük símán észt barátok, vagy misszionáriusok, akik inkább kinéznek egy-egy tarantinoesque karakternek, s erre viselkedésükkel sem cáfolnak rá. A kedden (sic!) megjelent ezekből egy fél tucat... Mind ákcentussal beszél észtül, pedig ámerikaiak (nem sveijciek) "Osum, maaan!" (forgatták a lobogós képeslapot). Nekik a mi kis bódénk a KFC-s Uncle Harland Sanders első kentuckyi üzletére hajaz, no meg a fastfood jelleg egyá'talán... sz'al kicsit otthon érzik magukat. Sőt, még a pionír mekis időszakból visszacsengő emlékeket felhabarva így is rendelnek:" cenaheva (can i have a) mixed langosh w/... and a large blackcurrant SIÓ juice and a regular coffee to go..." De volt már finn, pakisztáni, mari, de még spanyol is (szerb húsz, öt cseh, öt török, öt görög hány ember?), de tényleg volt török is, akik kebabost akar majd itt nyitni Tartuban, hála Allahnak!, mer' nyílt ugyan egy kebabos (kebabfőzlék) a Kaubamajában, de keverik(pödrik) a faszon a szaszont: Corrida a hely neve, a belsőben nagyon trendin minden veres (mint az említett ördöng segge, úgy-e?), s eleve... : sza'l jama (szar, gáz, pocsék, ciki, stb). Corrida... eleve spanyol (oké, hogy kvázi nem sertésről van szó, ha leölnek egy bikát, de még sem török birkahús, ahogy illene) s úgy szolgálják fel, mintha francia étek lenne: kicsi husi, kicsi zőcség, meg egy kis veres tajték (kopirájt Chabee). Meg itten vannnak a németek: van egy festő, neki ez egy imbiß (jajjj, erről ígértem, hogy írok, de hát...) Az oroszokról nem is beszélve. Előre tudni lehet már, hogy mit kérnek. Meg itt vannak a buszsofőrök, akik megállnak (a távolságival, úgy-e?) a bódé elött (ami TILOS!) ilyenkor besötétedik az intereieur , s viszsik a kollégáknak a 4-6-8 becsomgoltat... Meg sok más fazon. De az egyik legkedvesebb törzsvendégünk Bán István, az itteni Richter Gedeon filiálé vezetője, a FruitCafé www.fruitcafe.hu itteni terjesztésének apostola, s 27.-e ótától délésztországi twisteletbéli konzulunk, sz'l ha monnyuk beszalmonellásítom fél Tartut , s lesittelnek, akkor majd őtet kék hínom... most eldőlök, holnap indul az 5.7

Echte Ungarische Imbiß

3.7

Hétfő rekorddal indult. Minden tekintetben. Valószínűleg a linnalähtes cikk megtette 6ását. 1/2 linnavalitsus (városvezetés) megjelent, elfoglalták az összes belső s külső asztalt, de így is volt, aki dafke nem elvitelre kérte a zabát... kivárták. Mi meg pörögtünk, mint a motolla. Az a fazon is eljött, aki annak idején (pont egy éve) már a dizájntervet látván is azt tudta mondani, hogy "de elöbb el kellene dönteniük, hogy mit i akarak pontosan". Ez -az amúgy kedves és segítőkész - férfi annak a generációnak a tagja, amelynek több, mint fele megtanult már ugyan angolul, de a CCCP-ben született, s a rendszerváltáskor csak, mint passzív állampolgár létezett, nem utazik, nem lát világot, s a nyitottságának maximuma az, hogy esetleg elmegy Rigáig, vagy egyszer az életben Helsinkibe ("az már nyugat", úgy-e?)... ez az a korosztály, aki nem tud lépést tartani a gyorsuló idővel, mindenre panaszkodik, mert leginkább saját impotenciájával elégedetlen... na ez a fazon miután bevágot egy "pool-ja-pool" (fele-fele) bakonyis-lecsós lángost és egy lattét, odafordult Katihoz s azt mondta, hogy ez a bódé nagyon s kis helyes, de van egy nagyon nagy hibája... túl jó a kaja, majd becsomagoltatott egy akácmézes-dióst.
Aztán másnap az egész építészeti osztály kivonult. Tiit Sild a fiatal (28) főépítész, akit már egy éve jóismerősként tartunk számon, mikor kinyitotta az ajtót (tudta, hogy hogyan nyílik, hiszen láttamozta a tervet) nevén köszöntöttem, amibe valósággal beleveresedett (megy a bódé színéhez), mivel itt ez nem szokás (a törzsvendégeket sem kezelik törzsvendégként)... én észtül, ő az udvariasság okán angolul beszélt. Szépen kivárták a sorukat, majd a teraszon ettek, s mikor behozták a tálcát, csak ennyit mondott "Köszönöm Márton, ízlett sok!" (t.i. a tálcapapíron ez áll "ízlett-e?" (/sze észtül is)... és még kértek elvitelre féltucatnyi sektort... azoknak, akik előző nap voltak.
A tálcapapír amúgy Herczeg Balázs (dekaart művek) Kati és az én közös "alkotása/unk", valahogy együtt agyaltuk ki. A nevető szájra emlékeztető elem amúgy a Jóskabácsi (itt mehike = emberke) -szemből nézvést - baloldali bajuszpöderettyének csücske... szegín embör vízzel főz...

L-ső7

...furcsa érzés, mikor egy álom hosszú idő után valóraválik, s szebb, mint bármilyen elképzelés. Szebb, mert szagokal, illatokkal, zajokkal, melódiákkal, színekkel, pörköltös pacákkal*, de legfőképp emberi érzésekkel telítődik.

A megnyitón kb 60-70-en voltak, csupa meghívott barát-ismerős-rokony... mi csak nyomtuk a sok halászlét, ingyenlángost, cappuccinot, zserbót, SIÓ-t, s TÖRLEY-t (alkoholmenteset is). Minden észt hozott egy kis ajándékot, virágot, de a lgmeghatóbb Ago Lüüs-é volt. Ő volt az építési felügyelőnk. Valamikor a befejezés elött agyvérzést kapott. Tényleg mélyen megrázott minket, mert egy 70 éves erős ember egyik napról a másikra... na mindegy. Olyan volt, mint nagyapánk helyett nagyapánk. Minden nap eljött s megnézte, hogyan állnak a dolgok, s bíztatott minket, hogy jó úton járunk, s ügyesek vagyunk. Na ő csak egy-egy szerencsehozó gesztenyét hozott, azt tette a reszketeg, megdagadt béna nagy mancsával a mi kezünkbe... itt nekem majdnem eltörött a mécses, de ajakhúsba harapva megálltam egy könnycseppig, mert akkor az Ärinőuandla (üzleti tanácsadó) két munkatársa érkezett egy hatalmas boróka fából készült leveses merőkanállal (hogy nagykanállal ehessünk majd), s gratuláltak a sikeres pályázatunkhoz, melyen 50'000 EEK-t (usque 9000'000HUF) nyertünk az EU-tól...

az is beigazólódott, hogy regényalapnak sem utolsó hely ez a viáglegészakibblángosdája... az is megható/hihetetlen, hogy már első héten törzsvendégeink vannak... nem 2x-3x visszatérők (vannak olyanok is), hanem olyanok, akik minden nyitvatartási napon voltak nálunk. Itt vannak pölö a falckos fiúk: golyóállómellényes biztonsági őrök, mindegyik egy-egy nagy Kalev, vagy Lembit, s tólják a teraszon - a kicsit nyilas egyenruhára emlékeztető uniformisban - a vegetáriánus kaját ( padlizsánkrémes lángos) SIÓ 100%-os paradicsomlével. Na azé', hogy ne veszítsünk illúziót el is használtak már egy egész Erős Pistát (a lángosra). Vagy itt vannak a 7órai zárás elött beesők, akik még elvitelre berendelnek 5-6db-ot. A vegyes a menő, úgy néz ki mint egy quattro staggioni, 25EEK-é' (450 HUF), sektor-nak hívják, ők nevezték így el, a helyi kisebbség meg cektopka-nak . Vagy itt vannak a kocsiban evők: megveszik, becsomagoltatják, mert már bent a 3 asztalnál nincs hely, s összehajtva (ahogy én eszem) ... Van aki késsel-villával szerencsétlenkedik, hiába magyarázza nekik Kati, hogy Mo.-n ezt állva-kézzel-ruhátledzsuvázva eszik... Vagy itt vannak a beesők: második nap kitaláltuk azt a stratégiát, hogy felszabdalok kisebb 3szögletű cikkelykre egy-egy gyengébb, amőboid formára sikeredett lángost, s a különböző feltétekkel kóstoltatjuk: ez pontosan 100%-os siker, eddig mindenki vett, aki megkóstólta. Ha nem aznap, akkor másnap, vagy odaküldenek valakit. Vagy vannak azok, akik az internetről valahogy kiderítették a mobilszámunkat, s telefonon rendelnek, hogy elkerüljék a sorbanállást. Imádják ezt a dzsuvázást. Itt ilyen nincs: minden steril skandinavizált. Imádják, hogy fóliába csomagolunk, imádják, hogy nylonzacsiban vihetik haza, mintha egy jóismerőstől, vagy rokontól (kvázi magyar baráttól) kaptak (hiszen itteni viszonylatba olcsók vagyunk) volna hazait... vagy itt vannak a sajtfecnivel érkezők, fel van írva, hogy miből hányat kérnek... : nem emlékeznek a lángos, lecsó, vagy padlizsán nevére, itt lehet ugyan kapni törökparadicsomot (nem volt szóismétlés), de ezen a héten csak én vettem padlizsánt [baklazhaan[ a SELVER-ben, az tuti... Még a pénztárosnők sem tudják, hogy melyik gombot kell megnyomni, én szokom kisegítni őket. Meg itt vannak a magyar rajongók, akik képesek kivárni a zárást, mikor van(?) annyi időm, hogy elmondjam, hogy hogyan lehet otthon jó babgulyást, vagy zserbót készíteni... vagy itt vannak az egyedül, majd férjestül, családostúl, kollegástól visszaérkezők. Vagy itt vannak a bebámészkodók (közben mobilon dumáló neorich mastur-os fiúk: kezükbe adom a zöldfűszeres/tárkony-borsikafű-kapor-petrezselyem-fehérbors/-tejfölös, fehérborban párolt káposztás lángos-csücsköt, kerekedik a szemük, s "várjá vaze, ez kibasz jó, veszek itt valami pizzát vagy 3-at... igen itt az Ungari Köök-ben... milyen kell neked?... ja kérek egy lecsós-padlizsánkrémest is"... múltkor egy ilyennél konkrét röhögőgörcsöt kaptunk Katival... már azon gondolkodtunk, hogy bezárunk. Tartu olyan város, ahol kell ugyan a reklám, de a leg6ásosabb, a szóbeszéd útján terjedő.
Az is furcsa, hogy én magam egyetlen egy darab lángost sem sütöttem. Kati sokkal profibb ebben, vizont én csinálok minden mást.

mikor ezeket a sorokat írtam pont egy hete, akkor még nem tudtuk, hogy a 2.7 még húzósabb lesz. A törzsvásárlók kitartóan jönnek, hozzák magukkal az ismerőseiket, barátaikat, kollégáikat, feleséget, férjet, gyerekeket. Ilyen pölö Vologya, aki csempészett nálunk, s a legmenőbb építési vállalatnál dolgozik. Itt az építőipar kábé olyan, mint az államokban plasztikai sebészet: bármit kérhetsz a melóért, mert munkaerőhiány van. Gyurcsány küldhetne nekünk is pár jólképzett lángosdást. Aranyat érne most. Sz'al itt van Vologya, aki a Vennad Ehitus-nál dolgozik (erről már assz'em eccer írtam), makulátlan tiszta egyenruhában (itt is abban dolgozot, s egyetlen malter, vagy fuga pötty sem volt sehol), s megáll az ótójával (persze az is mastur) pontosan a bejárat elött, még kézifékbesemhúz, csapódik, hogy más be ne tudjon jönni, s berendel 4+6 sektor-t, viszi a brigádnak, míg kisütjük, feltesszük a feltéteket, s becsomagoljuk megiszik egy lavazza cappuccino-t s lenyom egy klassikaline-t (beföttesüvegből fokhagyma, tejföl, sajt... sokan kérnek rá pirospaprikát, z itt a truváj, mikor rácsapom a szórót az IKEA rozsdamentes acél munkafelületre, s aok neki) csak úgy melegében. Vagy itt van a fogorvos, aki mindennap jött eddig, szombatonként nem /leginkább Kati két szép szeme miatt, de a kedvnce volt a bakonyi, amig volt... ezt tányéron adtuk, egy lángost 6 cikkelyre vágva köretként mellé 35 EEK-é /630HUF/. Vagy a halgatag öltönyös tinédzser, aki csak szombaton jön dzsekiben, mindig tárkonyos-tejfölös-káposztást kér, helyben megesz szőlőlével, vagy itt vannak a nagy kétkedők... "mi ilyet nem eszünk"... "kóstólják csak meg, ez tojásos-cukkinis-lecsós"... "hmmmmm.... na anyjuk, milyet vigyünk?", s akkor elvisznek négyet, 3 sósat, egy édeset, mondjuk mézes-diósat. Ez utóbbi Kati találmánya, teljesen kürtőskalácsos íze van, s az a tény, hogy magyar akámézzel van nyakonöntve, az igen erős érv egy 18 EEK-s (324 HUF)beruházásra.

A képen Kati éppen a * pörköltpacákat igyexik ecetes olló helyett ACE-val kiküzdeni a hímzett logo-s uniformisbú... Katiról: én már megszoktam, de ha belegonolok, hogy milyen élete volt eddig, s most mit "kell" csinálnia, az olyan mintha egyik napról a másikra mindent bal kézzel kellene művelnem. Ha ő nem lenne (ilyen), akkor valszeg egyetlenegy lángost sem adnánk el. Egy táncosnő, egy prímabalerína minden ízében művészként létezik, másképp nincs hatása a rivaldafényben. Kati a lángos eladást is performanszként kezeli. Kifejlesztett egy igen látványos gombócozási és kézzel való tésztanyújtási produkciót mialatt MINDENKINEK elmondja, hogy mi is ez, hiszen itt E.V.-ban nincs még hasonló sem: nincs lángos, nincs olyan hely, ahol látod, hogy hogyan készül az étel (leszámítva az óriáspalacsintázókat, amiből van tucatnyi, s unalomig ismert), de nincs olyan sem, hogy mindenkinek rendesen köszönünk, kóstoltatunk, fizetéskor szemébe nézünk, kellemes napot kívánunk... s ami a LEGESELEGES legmeglepőbb: ők maguk kívánnak már nekünk szép napot, erőt s egészséget, s sikeres üzleti életet. Mindez egy olyan országban, ahol nem ráznak kezet a férfiak, nem köszönnek el puszival még a rokonok sem, s ha annyit mondanak, hogy "Aitäh!" (köszönöm), az már magába foglalja az búcsúszót és egyéb jókívánságokat is. Soha nem tanult üzletmenetet, semmi köze hozzá, de olyan stratégiai gondolkodása van, hogy eszem megáll... előre mexabta, hogy ezt így 2en csak januárig csináljuk, míg tökélyre fejlesztjük a technológiát, s bevezetjük ezt az új terméket, majd megkezdjük a munkástoborzást. Ezzel //osan már most elkezdjük az újabb potenciális Ungari Köök helyiségek felkutatását... na itt egy kis kitérő: a bódét ugyan egy nagyon helyes és tehetséges Mo-i építész team tervezte (Boros Melinda, Erdélyi Linda és Szentirmai Tamás, akiknek ezúton is köszönöm elképzeléseim legpontosabb tervbe varázslását, gyorsaságuk és maximális pontosságuk), mégis egy itteni tervirodának kellet jóváhagyni, s a helyi előírásoknak megfelelően átdolgozni. Ezt a TARI AS tette meg. A mai napig nem tudjuk, hogy miért vállalták el, t.i. ez egy Dél-Észtorzság legmenőbb irodája, csak megaberuházásokat projektelnek. Na a lényeg, hogy egyik nap eljött Epp Krossmann (aki felelős volt a mi tervünkért) s vitt egy sektor-t, természetesen ingyen, mert sokta segített, s látta azt is, hogy hogyan glettelünk, fúrunk-faragunk... ztán múlt szombaton megjelent egy öltönyös uriembe, akit adóellenőrnek néztem volna, s kért egy padlizsánkrémeset FruitCafé-val. Aztán Katival szóbaelegyedve kiderült, hogy látta Epp kajáját s gondolta, ő is kipróbálja. Az is kiderült, hogy ő a Tari vezérigazgatója. Meg van őrülve a padlizsánkrámért.
Azóta minden nap jön. Tegnap éppen az Észt-Magyar Baráti Társaság elnöknőjével jött, ki vitt mgával Tallinnba egy párat. Sz'al a lényeg, hogy régóta fáj a fogunk egy olyan helyre, ahol nem kell majd építkeznünk csak berendeznünk és bérelnünk. Ilyen hely lesz 2008-ban a PőhjaKeskus, ami Tartu új litnegyedébe, az új megahypermodern Nemzeti Múzeum mellé épül majd. Ott helet kpni egy főnyeremény lenne. vannak ugyan városvezetési jó kapcsolataink (Siim), de üzletileg eddig nem volt. Most már van. A TARI AS készíti a PőhjaKekus terveit, s 99%-osra veszik, hogy a beruházó majd nekünk is helyet talál (a legtöbb helyiséget már évekkel ezelött lefoglalták a helyi cégek).

Ja még egy érdekes dolog: sok az egyetemista (köztük az indiaitól a portugálig mindenféle náció), annak ellnére, hogy a belvárotól gyalog mi igen messze esünk, ezért vagy taxival (olcsóbb 4 ember szra, mint a buszozás), vagy kocsival érkeznek a 10órai nyitásra, s beülnek... egyenként csipkártyás ISISC diákigazolvánnyal fizetnek. Meg a Tallinnból érkezők: volt olyan, aki csak egy sajtos-tejfölös miatt buszozott kétésfél órát (2x!).

Kati olvasott valami könyvet még tavaly (mert morcogtam, hogy nem mer telefonálni), s abban az volt, hogy egy sikeres eladásban akár 60% is lehet a személyes hatás... Kati mindent be is vet... még azt is, hogy nem ábrándítja ki azokat, akik igen lassan kezdenek el vele beszélni, mert azt hiszik, hogy ő is magyar (a helyi 46'000-es pldsz-ú /Tartu 110'000 lélexámú város/Linnalähtben nem írják, hogy Kati észt http://www.linnaleht.ee/frontpage/trt/2006-10-20-b.pdf), s ezt az is erősíti, hogy tényleg kis akcentussal beszél (vlsz amiatt, h velem még mindig angolul beszél, s 9 évig élt Németországban). Ha belegondolok, hogy egy évvel ezelött Katinak még az is gondot okozott, hogy telefont ragadjon egy üzleti ügyben, s most valóságos businesswoman-ként tesz mindent...

ja... még valami: az első kártyás vásárlónk egy kvázi hajléktalan volt.

Mióta megnyitottunk még bankba sem volt időnk elmenni (annak ellenére, hogy ugyanannyi helyen van pénbefizető automata, mint ATM). Reggel 6:30 wecker, 23:30-ra érünk haza, mert a 19:00-s zárás után még nekiállok főzni, s utána mindent be a mosogatógépbe (5-perces fázisokkal), kitakarítunk, stb.

Mielött megynitottunk megfogadtam, hogy minden szombaton elmegyünk a dél-tiroli René olasz éttermébe La Dolce Vita www.ladolcevita.ee , ami olyan, mint a régi rajzról ismert Pilvax, s mindig mást eszünk majd. Múlt 7en a kedvencemmel kezdtem:ricottás- spenótos ravioli diós szószzal... MEGAMENNYEI!!!!, tegnap Zuppa di cipolle-t és Pizza Gorgonzola e Speck-et ettem, Kati mindig pasztázik borral.

A bódé tötökimbisz jellegéről legközelebb... hihetetlen!

+nyitottunk

...hulla fáradtak vagyunk, nem csináltunk túl nagy forgalmat, de eleget. Szép nap volt, még a traszon is ettek... 6keverés ment el (az kb 120 lángos). A lecsós a favorit... mára ennyii. 7végén jelkezem, képekkel... most képtelen vagyok. pá! m

Éljen a Lovagot kiütő Hiúz úr!

Megint korán kelek, írok a blogba(az előző bejegyzést talán), aztán elmék vásárolni (a kaubamajába), de mire visszaérek Kati kitalálja, hogy mivel vlsz ez az uccsó szabad szombatuk, ne főzzünk, hanem menjünk el az alig 30km-re lévő Palamuse-be, ahol malacsütő verseny leszen. Valahogy nagyon lassan készülünk el. Ez a 30km nem olyan, mint monnyuk Mátyásföldről Budaörsig, mer' ha van is forgalom (olyan szédítő észtes), s be is tartom az összes közlekedési szabályt (a magam módosításait elfogadva: 90-es tábla: hát oda van írva, hogy km/h, vagy mph?, naugye?), akkor is fertályórán belül a célpontnál vagyunk. Útközben szól a rádió (soul a radio)(szóóólaráádijjóóó) s éppen az elnökválasztást közvetítik, élőben... Jessssszzz! Igen! Elagu uus president, herra Ilves! (Éljen az új elnök, Hiúz úr!) így a tegnapi bejegyzés címét sem kell megmagyaráznom... Első reakcióként nyomom a dudát, de itt a nagy dél-észt dombságban csak hülyének néz a sok szembejövő mastur-os (kábé dzsip, terepjáró, Eestiben naponta eladnak egy Hummer-t, a Toyota Land Cruiser quasi "fauvé" /népótó/), de a királyi tévé www.etv.ee esti beszámolójából kiderül, hogy a székesfővárosban (Tallinn, igen 2db L, kettő db N) igencsak örvendtek, s a "jampecok agyba-főbe nyomták a dudát" . Silver Meikar (Oliver barátom 2petéjű ikertesója, politikus, ex parlamenti-, most helyi képviselő www.meikar.ee ) szerint még nem veszik elég érettnek a népet egy közvetlen elnökválasztáshoz. Az észt elnöknek kb u.a. a hatásköre/feladata, mint a mi Sólyomunké, de az észt történelemben úgy esett, hogy a -2.köztársaság- első elnöke (Lennart Meri /tenger/) az idén elhúnyt - s karizmatikus alakjával olyan politikai hagyományt hagyott hátra, ami mérhető. Pláne úgy, hogy ez az eddigi, szenilis Arnold Rüütel /lovag/ elnök elnyerte az össz nemzeti ellenszenvet, pedig még azt is megbocsájtották neki, hogy unokái tavaly ilyenkor titokban buliztak (quasi orgia) a Kadriorgban, az elnöki rezidencián (kb Sándor palota).
A tály/idő konstelláció tökéletes, iszonyatos autós sor, pedig sehol nem hírdették az eseményt... A bal oldali kép hátterében lát6ó (klikkelj!) templomtorony a rendezvény helyszíne, s a sok nordikvóker nem bír odáig... Katinak azt gyurcsányoltam*, h a SIÓ a magyar RedBull, s egyetlen korty annyi erőt ád, hogy egyetlen csizmáskandúrnyi lépéssel a Kevade színhelyén termünk... (amint látszik nem "szopja be"... mert nem a szőke /észt/többséghez tartozik, ugye) Palamuse ugyanis Oskar Luts Kevade (Tavasz) című regényének tévéfilm változatához (is) otthont adó, idilli kisváros. Luts olyan, mint a mi Molnárunk, s a Kevade-nak vannak az itt is egy időben kötelező olvasmányként, most retró kiadásban a Hyper Rimi (kb madaras tecsó ) polcairól ismert Pál utcai fiúk-kal, pár //-ai: van benne verekedés (itt a német ficsúrok ellen), vízbeesés (l.jobb old. cs.k.), van benne a fiúkat pártfogó öregember, akinek azé' be"kúrják" (copyright Gyurcsány) a szauna-ablakát... utóbbit ezen az eseményen jópénzért bárki meg is tehette (a képen a vállalkozó éppen egy fiatal észtnek aljza a csúzlit, s az említett nyílászáró bal-felső része már ki is van lőve). Viszont Molnár megállt egy résznél, Luts meg az összes évszakot be is fejezte... mégis ez a Kevade az, ami halhtatlan...

Malac is volt, meg az egyik ropogósrasült árverése (az egyik 2600 EEK-é' kelt el, úgy 47rongy lehet otthon), meg setu asszonyok, amint alsóneműt vásárolnak(kép) ,mikor éppen nem énekeltek, tudjátok, olyan ismétlőset, mert ők, ismétlős-sen éne-kel-nek, imét-lősen-éne-kel-nek). Meg volt ivászat a -ki sem találnátok- www.alecoq.ee jóvoltából, saslők sütés a (XV.sz.-i, háromhajós, csarnok) templom szentélye megett, meg volt 360fokos hinta "ilma narkotsita pilvedesse" /narkótikum nélkül az egekbe/ szellemében(kép), meg most vidéken trendi nemez satyó**(kép is), meg szauna-piac(kép), meg bio zőcség (ami nonszensz, mer' mindenkinek van legalább egy ismerőse, vagy rokona, vagy aki azt ismeri, aki talu-n /tanyán/ termel), meg volt heapask (jószar) dülöngélős zene (?) hatalmas tömenggel, meg fánkis folkbeat, lézengő hallgatósággal, meg volt majdnem minden, mint a búcsúban (hál' istennek 3-pálcás, neonződ saxophon a céllövöldében NEM). ... s ezután még elmentünk a bódéba fúrni-faragni, csuszatolni, s másnap, vasárnap, még egy meglepetés, spontán, talán még gyönyörűbb napunk volt... de azt majd legközelebb.

* csak a kordokumentáció kedvéért
**hát ki kell ábrándítani a sok szittyaárpádsávos100%magyarpólóst: sem az életfa-ábrázolásos sámándob, sem a gémeskút, sem a nemez nem ungaricum, de még a tévéreklám dorombzenéje sem, mert ezek mind-mind szépen megvannak itt Eesti Vabariik-ban, s ki tudja még hol... kicsit talán ki kellene nézni a fejükőn kívűl máshová is... s akkor szebb -hovatovább nyugodtabb- lenne otthon is az élet.

Éljen Hiúz úr!

Köszönöm a elismerő, pozitív íméleket, szkájpos bíztatásokat... olyan +6ó. Köfiii!

pár gyors válasz: nem az időm a sok (vagyis relatív), hanem inkább a mondanivalóm (rögzítésvágy, későbbi okulásomra leginkább). Keveset alszom manapság. Nem izgulok, sőt inkább meglepően nyugodt, higgadt s kiegyensúlyozott vagyok (azt hiszem, ebben nagy része van Katinak, s választott szűkebb pátriánknak), és talán már-már az nyugtalanít, hogy nyugodt vagyok. Későn fexem, korán kelek (béolytott virágimra fúvom pipám füstyit), s így akad idő a kiblogozhatatalanra es. Belefér.

Gyerekprodzsekt akkor indul, mikor lesz mit a tejbe aprítanyi: píz, lóvé, dela, suska, zseton, mani, dinero, zsé, raha, etc. Sz'al én már fél év múlva szeretném. Valahogy az az érzésem, hogy (és, ha állítólag balra-felfele rezegtetetm), fiú leszen, közmegegyezésre a Brúno nevet kapván a keresztségben.

Más: akkor konkrétan: OKTÓBER 7.-RE TERVEZZÜK A PARTIT (BULIT, PEZSGŐS MEGHÍVÁSOS MEGNYIÓT), S 9.-ÉN, HÉTFŐN MEGNYITJUK A VELÁÁÁG -minden bizonnyal (ikkagi) - LEGÉSZAKIBB LÁNGOSDÁJÁT. PASSZ, PVNCTVM. SZÓLTAM. UFF. EZUTÁN, AKI MEGKÉRDEZI, AZ MEGEHETI A VÖDÖR SZART.

ja, meg azt se kérdezzétek, hogy milyen ikernek* lenni, mert nem t'om milyen nem annak lenni, ez olyan mintha azt kérdezném milyen embernek lenni. Evidens.

más: most két gyönyörű napunk volt... ilyen:

Erapabernél (ők csinálják majd a tálcapapírt, dobozokat, zsírpapírt, szórólapokat, a baloldali képen Balázs de Kaart tervezte egyik ingyenes képesslap, jobb oldalon u.e. hátulja**) a pofa nem beszél angolul, de éppen cseng Kati telefonja, így rám hárul a duma. Elmondom, mit/hogyan/mikorra szeretnénk, megérti (világosan, tömören, vagyis észtül fejeztem ki magam), nincs kérdése, csak az, hogy megfelel-e ha előre kell fizetnünk, mint első megrendelős pártnerh. Pöttyet úgy érzem, h ez a bizalmatlanság jele, de okés. Katit a Mezőg.Múz.-ból hívták, Mihály napi banzájukon szeretnék, ha mi is képviseltetnénk magunkat, mint az éppen megnyíló, magyar étkezési eszközöket bemutató kiállítás (rendezte a tallinni Magyar Intézet) gasztronómiai rámáján aranyfüstös bokréta... Mielött odacűgölnénka az összes lángos-cuccost, vagy csak egy bográcsot elébb szemrevételezem a terepet (reklámnak jó lesz). Ponytyosan t'om hol a helyszin (a "helyileg hol?" igen intelligens kérdésre válaszolva), ugyanis annakidején, midőn még lakást kerestünk itt Tartuban, s mi fizikailag még Pforzheimben www.pforzheim.de léteztünk, nos már akkor bújtam az internetes ingatlanközvetítő portálokat, s uszkve 27 objektumot rajzoltam be a város térképére, így assz'em több utca nevet ösmérek, mint az "Kaarsildet-megmászó, igazi helybéliek"***, el is terjedt az a setu közmondás, h "Hej, a Marek több utcanevet ismer, mint a helyiek."
Kati fodrászhoz megy (évente egyszer teszi ezt, talán ezzel egyensúlyozza a többszöri rohammal jelentkező táska-cipő-éxeritis-ét, bár talán kezelhetőbb lenne egy frisoeritis (v. én lennék kezelhetőbb). A helyszín Tartu külvárosa Ülenurme. Az annódacumál kinézett kecó mostanra el is készült, kafányos, színtúgy a múzeum. A kontakt hölgy (eccerűség kedvéért csaj) nem is próbálkozik észtül, én annál inkább... nem ígérek semmit, noha van 380V, de ő úgy veszi, mintha. Kati hív, végzett, mehetünk felvenni a kasutuslubát (már tudjátok mi az). A városháza elött hatalmas, piros sportcsuka, rajt' felirat: Käi jalga! (járj gyalog!), ja, hogy ma van a ótómentes velágnap... meg a csóké, vagy csókolódzásé... ez így furi, mer' pont a főtéren van a "Suudlevad tudengid" (csőröző egyetemisták) szobor"csoport", ami már-már Tartu emblémája, s e két világnap, pontosabban egy db kettős világnap, mindkét ú.m. szümbólumát lencsevégre kapom, nejemmel a fókusz bal-alsó szélén (l.cs.k) no meg az említett bronzserelmeseket prhömiéplányba, mer' valami szokatlannal aplikálták (a szokásos nagyonhüje fürdőhabos balhétól értem úgy). Visszafele menet egy farmotoros Ikarus állja utunk, de nem hátrálunk, dafke elmegyünk a bódéhoz, ahol Kati septében még befesti a 3. IKEA-s PAX szekrény kettéfűrészeléséből sufnituningolt pszeudó-mekdonálcos-szemetestárolót, míg én próbálom eltűntetni a (kituggya hanyadik) szilikonozás csúfságait. Teszünk-veszünk, próbálgatjuk a kis gépeket, eszközöket, ide-oda, a neonlámpa ginorja nem elég hosszú. Ránk is esteledik. De mivel mindketten kövérek vagyunk, el6ározzuk, h ha futni (így első nekifutásra) nem is, de egy jó nagy sétára elmegyünk, mivel az este olyan vénasszonyoknyaraeszk, s motivatio-nak ottan van a ünneplés (a várt engedély kézhezkapása, s a nagy organizálásban elfelejtett évfordulónk) gyanánt béhűtött Törley meg kis antipasti, szneki (naponszárított paradics, márványsajt, ciabbata, articsóka (mert ez a csók velágnapja ugyi). Jó nagy körre indulunk, most a villanegyed azon utcáin, amin még nem jártunk. A legtöbb ház Alvar Alto hatását mutatja (holott egyetlen egyet tervezett ebbe a kvártelbe), érdekes azt tapasztalni (az észt művészettörténetírás szavaiban kicsit szkeptilizálván), hogy a "20's-30's funkcionalizmusa akadály nélkül, szervesen épült be a hamar virágzóra fordult fiatal (első) Észt Köztársaságban". Kb nordikvókingos tempóra kapcsolunk, még nem ment le a nap, lanyh' az idő, boldogsághormonok szabadulnak, beszélgetünk (nevelésről, s a katekizmus mibenlétéről, Bramante-ról, mert Kati éppen Medici lázban ég), elérünk az Emajőgi (Anya-folyó) partjára, piknikezőket látunk, helyes, fiatal társaság, egy ismerős (nekem 2) arc, integetnek, maguk közé hívnak, megvendégelnek (s kicsivel több féle étekből kínálnak, mint amit fenn motivatio gyanánt leírtam). Az egyik lány Anneli, Kati ex iskolatársa a tallinni balett intézetből, későbii tánctanár kolleganője, aki mélyen vallásos, de most megesett vele az a csoda, ami megváltoztatta életét. Még tőlünk kért kölcsön pénzt júniusba, hogy buszjegyet vegyen Tallinnig, mert Finnországba készült, s natessék, ott bele is botlott a nagy Ő-be, dúsgazdag, tengerparti villával rendelkező úr képébn... na most, ha ismernétek Annelit, nem 2kednétek, őt az anyagi velág teljesen hidegen hagyja. Most is inkább a tenger és az úgymond vadszerelem szépségéről szólt, míg a többiek (finnországi svédek, akik itt egyetmisták, köztük egy 53 éves esztravagáns nő, kb Szörnyella de Frász barnában, kigyóbőr/esque/ gatyában), a másik számomra nemt'om honnét isismerős lyány szülinapját ünnepli, s kérdezgetnek a biznyiszrű, meg egyáltalán e választás geneziséről (miért éppen Tartu?). Nem maradunk sokat, mert meghül az izzadság, s utunk éppen felét haraptuk csak le, teli gyomorral... lényeg, h hazataposunk, s másnapra tóljuk (be a hűtőbe) az ántipásztit... zuhi, s nekiesünk a táblázatok átdolgozásának, mert fel v'unk pörögve, minta...

* annyira különbözőek vagyunk, de ez így van jól (ez a baloldali képen látszik is)... s talán most per/pinanyalat arra vagyok a legbüszkébb, hogy egy olyan kiállítást vitt végig (szellemi, fizikai, anyagi tehetségét nem apróra porciózva) szinte 1S egyedül, amilyet szeretett volna, s amilyet sokan szerettünk. Most szerdán egy -assz'em szintén leginkább általa generált - konferencián fog előadni, akit érdekel menjen el: www.galerie.hu/vadak.pdf én nagyon mennék, de nem t'ok... meg kicsit origamiznékLolával (Gerő és Juli legkisebb többszörösével) (az alábbi csatolt fotón Gerő éppen a kábé 2-3 hónapos Lolának ismerteti a magyar fauves stíl legjelentősebb alkotóit.)
**a felirat a moger zászlón: "szerintem lángos", s ha +fordítod, akkor (ugye így talján lobogó...) "szerintem pizza". A tuján + ott van magyarul, h "ne vegyed, vigyed", t.i. inygenes, miaszösz.
***Oliver barátom szerint (akinek a nővérétől vettük a lakást, s majd egy kolumnát /legalább/ szánok majd reá) az igazi civis tartui legalább egyszer által kell, hogy menjen (retour) a trapézoid főtér alapjánál induló ú.n. Kaarsild (baloldali fotón) (a lebombázott egykori Kivisild, jobboldali fotón) tetjén feltáruló, keskenyperemű szegment íven. Oliver barétom, ezt legutóljára a 3db aranyérmet hazahozó téli olimpikonjaink (sic!) üdvözlésére tette meg, éjjel egy körül, kábé -20 fokban. Ez a tevékenység amúgy tilos (életveszélyessége mellett), de mivel ez amolyan lokális vircsaft, szemethúnynak a szervek... (a szem is egy szerv, talán ezért) .

a másik szép (talán méxebb) napról holnap, mert mára ennyi sok is

gerbeaud, forradalom, használatbavételi engedély

Tegnap végre találtam egy helyet, ahol árulnak kasutatud arvutid (használt számítógépet), s jól meg is büntetett az orosz Falck-os www.falck.ee pofa, aki úgy állította ki a stráfos papírt, mintha a bal lábával írta volna. Sztm ez a sok sarc tartja fenn az észt gazdaságot, mert még nem igazán jöttem rá, hogy mitől jobbak itt a mutatók, mint nálunk (meg az élet is nyugisabb, bár törés-zúzás itt is van az oroszdiszkók környékén). A számítógépnek laposnak kell lenni (vagyis fekvő vinyó), mert csak így fér el a görgőkre szerelt IKEA-s PAX szekrény tetején, ugyanis ez van a vendégtéri fehér monitor fal megetti legkozelebbi részén, s ott van konnektor is. Ezen megy majd a Turizmus Rt.-től kapott Mo. természeti és kultúrális kincseit bemutató DVD 9/6 (hetente 6 napon át 9órán keresztül). http://www.hungary.com/main.php?folderID=1061&articleID=3986&ctag=articlelist&iid=1

Egy mai magyar viccel kezdtem hajnali kelésem (hiába, a nyitás elötti countdown elkezdődött, s kicsit izgulunk): "Mikor lesz Magyarországon jó világ?- ???- Amikor a négy nyelven beszélő rendőr felsegíti a munkában megfáradt cigányt a budapesti mágnesvasútra, amelyiken gazdag közalkalmazottak és tisztességes vállalkozók utaznak a korrupció miatt beperelt politikusok tárgyalására." A kavához zserbó is járt, mert Kati nagyon beizgult rá, s tegnap este -szokásához híven - elzavart a kaubamajába www.kaubamaja.ee diót s (norvég!) baracklekvárt venni. Nem sikerült annyira, mint Antiwineriánus* Hajni Gerbeaud-ja, de még javíthatunk rajta. 70EEK (kb 1190 HUF), ennyiből lehet kihozni egy tepszit**

*Hajni&Bigus*** "(ők láthatók /legfelső illustratio/ Bigus rezidenciáján, Helsinkitől 70km-el nyugatra elterülő birtokán, ami egy ex benzinkút egy svédtöbbségű álmos kisvárosban, itten éppen egy munkaidőt regisztráló óra elött állnak.) Sz'al Antiwieneriánus Hajni Bigus "szíve kuglófjának egyetlen mazsolája" , aki íméljeim zseniális (majdbeszarokaröhögéstől) stílű megválaszolásán túl hasonlóképpen tehetséges a karikatúra rajzolásban és lángoskészítésben (l.cs.k itt nem Antiwineriánus Hajni, hanem asszem nővére lát6ó a piros vájling /der Weiling/ megettű.) S attól Antiwineriánus, mert nem hajlandó Bigusnak bécsiszeletet kirántani...
** gyerekkoromban otrombaságnak hangzott, ha így ejtette valaki, de kiderült, hogy török jövevényszó, s ez a helyesebb, sz'al tepszi.
*** Bigus egy nagy személyiség! Külön fejezet, mit fejezet, tévésorozat járna neki(k). Parkolózsonglőr ("azért vettem autót, hogy ne gyalog járjak, hát neeem?"). Vlsz csarnok mellett nőtt fel ezért mindent kibont, s megkóstol (Antiwieneriánus Hajni halálbakergetése). Ő is művész és nagy a szűje. Amellett, hogy most Suomiban egy festéküzemet vezet, ő volt a legendás váradi banda, a Metropol egyik megalapítója és baszistája. http://72.14.221.104/search?q=cache:cqL0EnkaIQUJ:www.zenesz.info/szubjektiv---lemez/8222egig-erhetne-az-enek82308221-8211-avagy-a-metropol-sztori.html+metropol+zenekar&hl=hu&ct=clnk&cd=1 Nekünk is ő föstötte le a fekete ártáblákat a putka (bódé) számára. Zseniális kidolgozás!(l.cs.k. a bal oldalon) . Ja, az ő írásai is veszélyesek, a gyenge hasfalizomzattal rendelkezők szra.

Ezt a baloldali fotót Helsinkiben ("az már nyugat") kattintottam. Inspiráció a következő lángosdák külcsínyére irányadásilag.

most megyünk az önkormányzatra átvenni a nyomtatott kasutusluba-t (használati engedély). Aztán Kaido-val (m.i.m.m.K.h.) elintézzük a bankos témát, így elhárul a -remélem - uccsó akadály,hogy végre megkapjuk a 3hónapos izzadsággal (+megannyi vitatkozással) összeállított EU-s pályázatunk eredményeként maximálisan elnyerhető összeget (50'000 EEK usque 900'000 HUF).

most itt is elnökválsztás lesz, de attól tartok, hogy nem megyünk az utcára, ha a mostani (ex reform komcsi, bábú) elnök marad.

much ado about nothing vol2

Az elmúlt napok sűrített krónikája: volt összervezeti szemle, s döntés, mely rögtön olvasható volt a neten (még a városháza ülésén onlájn felpakolták...), Balázzsal elkezdtük tervezni a papírárúk (tálcabetét, zsírpapír, szórólapok, etc) végleges formáját, voltunk is a kartonhajtogatónál... beugrottunk egy (örkényi) percre. Kati járt Tallinnban, vett Birkenstokk* munkacipőt (télit, nyárit), míg én fogadtam a biztonsági roló szerelőit, akik nem tudták kideríteni, hogy mi lehetett a prénteki üzemzavar oka, meg eljött az iparimosogatógép folyadékbeszabályzó szakembere, aki provizórikusan bekallibrálta a technikát, s miközben felszereltem a ruhafogasokat jó nagyot beszélgettünk (képzelhetitek)(nemtommond-e valamit, hogy én mondtam többet, mint ő).

Ma csak este mentem a bódéba. Egyedül. Kati itthon faragta az árakat, meg ötölte a nyitóbuli horszkópilag legérdemleges időpontját kifelé. Azé' mentem egymagam, mert elzavart, t.i. kései ebédezésünktől (amit a még mindig a 7végi gombászás eredményeiből rottyantottunk) d.u.5-ig tartó folyamatos hazai események nézése/hallgatása/olvasása váltott ki. Hiába az észtek nem egy forrongó nemzet, nem tudnak azonosulni a mi rebellis hajlamainkkal. Sz'al elmentem Rein (majdnem sógorom**) garázsába 8ami nagyon viccesen zárhtó, majdeccer lefotózom), hogy elhozzam az utolsó IKEA-s szatyrokat, amikben apróságok, poharak meg mindennemű ibrikek voltak. Odafele a Pearl Jam Pearl Jam című albuma szólt (kituggya hanyaccor), jó hangosan, én így vezettem le (sz.sz.) az indulataimat. Becipeltem a cuucost, s megrögzött (beteges) szokásomhoz híven a papírt még mindig külön gyűjtvén, risztonkéssel széthasogattam a dobozokat, mert a fecnik kevésbé helyigényesek, s rögvest lehet velük - Balázs cserépkályhájába pölö ideális módon - fűteni. Eközben az ILLÉS homage albuma szólt, s azon gondolkodtam, hogy ezek a Bródi szövegek tök aktuálisak, s milyen hüje a világ (ezen belül is Mo.), hogy még ez a szerzőpáros sem tud egy asztalnál kvaterkázni. Ami meg most otthon folyik az innen nézvést érthető is meg nem is. Ha logikusan közelítem meg a dolgot, akkor nem a jobboldali honpolgároknak kellene most demonstrálniuk, hiszen számukra GY.F. eddig is hazugbüdösbolsiliberális szemétláda volt (nem hittek neki, ergo nem is szavaztak rá), most igazából csak beismerte, sz'al nem értem a dühöt a jobb oldal részéről, az inkább lenne jogosabb a baloldal részéről, akiket át"kúrtak". Tehát most úgy fest, mintha az lenne a baj, hogy bevallotta. Örüljenek neki! Mellesleg minden forradalom balra szok' tolódni, ez már eleve annak is indult: alapvetően szociális elégedetlenség szülte az indulatokat. Vagyis a fáradó jobboldali tömeget most felválthatná a baloldali, mert azé őket nézték leginkább (hülye)gyereknek ("Nem mondjuk meg Pistikének, hogy apuka lopott a gyárban és elvesztette az állását s nincs pénzünk, sz'al nincs Tibicsoki, rexasztal.")

Az itteni visszhangok (barátok, ismerősök, hivatalos sajtó) érdekesek. Az észt nem az a par exellance hőbörgő natio, nincs traditio-ja a revolutio-nak, hogy úgymondjam... annak ellenére, hogy a tallinni Mexállás Műzeumban volt módom olyan kiállítást végigjárnom, amiből az derült ki számomra, hogy azért az éneklő forradalmon kívül volt itt balhé rendesen, s talán az észteknek több okuk lenne hőzöngeni (hogynemondjam siránkozni) sanyarú sorsuk s történelmi hányattatás'ik miatt... (néhány évtizedes függetlenség 2 etapban, ez kábé az észt töri)). Sza'l ők egy balkanizálódó ország nacionalista hordáit látják a képernyőkön, s nem vonnak //-ot pölö a kievi narancsos forradalommal. Azok a képek (hírTV, DunaTV felvételei, amiket én láttam) alapján az MTV székház elfoglalását banálisnak nevezném, ha nem sérült volna meg egy rendőr életveszélyesen(lásd büfétkifosztó, s internetező hős hazafiak). Mellesleg nem sok jogom van véleményt nyilvánítani az eseményekről, hiszen nem fizetek már otthon adót (azt hiszem most egy páran passzív rezisztenciát folytatva nem is fognak), noha próbalom a Mo.-ról most kialakuló (negatív) képet a magunk módján egyensúlyozni, vagyis a hamarosan megnyíló lángosdánk egyik miszziója hazánk gasztronómiai hagyományainak bemutatásán túl Mo. kultúrális- és természeti értékeinek méxélesebb, s -mélybb körben való megismertetése (DVD játszatása formájában). Csuhajja! Tegnap este pont a weboldaluk (URL-je a jobb oldali képen bonnyóvi hátsó ivegzettyén olva6ó) alapelveinek (mondanivaló, stíly, harmónia az épület puritanizmusával, stb) lefektetése közben a most itt piacradobott Pick szendvicskrémet tóltuk, miközben lovasrendőröket mutattak az etv (észt televízió) ekránján. Kati meg is jegyezte, hogy "madjar husaar, szeretem".
Sza'l a honlap első oldalán virít itt balra (veres ezért a baloldalon). Nekem csak, mint megrendelői directiva-im voltak: legyen benne MÁV-os ablakkeret, mint a logo-ban, legyen benne vektorgrfikus matyó minta, amit Balázs a Magyar Népmesék csalogányhányadékinda egy elemét felhasználva szerkesztett meg, asszem ezzel elkészült az első szájbercsicsa motívum. A többi oldal más színű leszen, s a szürkegulya helyett valami más magyar sztereotájp bizbasz leszen aplikálva (bogrács, paprikafüzér, töröttorrú fradiszurkoló, mittomén)(akár javaslatok, észrevételek is érkezhetnének).

* az osy-k (ex DDR) kedvenc papucsa az összevonás óta, eladdig ugyanisa az endékás arról volt felimerhető, hogy a mi alföldi paucsunknál még ótvarabb szandival, lennonszemüveggel, oldaltarisznyával s ízlésesen rojtozott farmerrel rendelkeztek (más egyébel nem is)(későbbiekben bundeszliga haj, s márványkoptatott farmer-kosztüm, magaszárú Puma classic).
**az lenne, ha Ingrid nem Kati unokatestvére, hanem édestestvére lenne, de ők édestestvérnek tekintik egymást /régi, hosszú s szomorú történet/, s Rein Ingrid férje lenn, de nem az. De legalább autószerelő, s nekünk ez jó.

much ado 'bout nothing...

jobboldali képen: nézet kelet felé, háttérben a sz.n.m. (szebb napokat megélt) Tarmeko bútorgyár épületei, melyek nagy átalakítás elött állnak, így számít6unk a megannyi építőmunkás éhes gyomrára...



most tényleg csak slágvörtben: tegnap beadtuk az összes kellő papírt a városházán /vagy önkormányzaton/ (raekoda vői linnavalitsus). Egyelőre csak formai kifogásuk volt: papír mappába kellett volna tenni a dokumentumokat. Tartalmi kifogásuk még nem lehet, mert nem nézték át. Az egy hétig tart majd. A fiatal közalkalmazott az észt férfiak (?) azon többségéhez tartozik, akik ha Katival beszélnek, szemüket lesütik, mint tót a szalonnát (a sztarapacskához), s kaméleont játszanak... Amennyiben a fal pír árnyalatú. Rettenetes, már nem is mulattat.

Mire a bódéhoz értünk Margus [margkusz] (na erről a káról és géről /nem, neeem kurva gépont/ lenne mit mondanom) és Arvo (m.i.m.M.v.A.h.) már rakták a bádogborítást a biztonsági redőnyökre. Éppen telefonálni akartam, hoty "holabánátos /kurvagépontban/vannak...", mert ugye préntöktre volt ígérva. Aztán elhoztuk a hímzett logós pólókat (alig 2 hónapja rendeltük meg), fizethetünk, mint a katonatiszt, aztán Vologya a Csempész [váljougyá](mer' elég sokakat neveznek így) jött s felrakta a maradék csempét, amit ma bé is fúgált. Ő az AS Vennad Ehitus-nál www.vennad.ee (nekik megéri Navitrolla is: http://www.vennad.ee/index.php?option=com_content&task=view&id=14&Itemid=33) van állásba', ami kevesen azon észt építési vállakozóknak, melyek megbecsülik munkásikat, s így ők nem vágynak skandináviába (ahol nincs "füledt erotika, ahaha"). Most éppen a Gildi tn-on (ez a Rüütliről nyílik) fejezik bé annak a háznak a felújítását, amiben tavaly ekkortájt nézegettünk egy lángosdának való "hangi" kis helyet, ami valaha tej- és pékáru üzletet lehetett, de már akkor több lett volna, mint másfélmilla (26M Ft). Ez pont a Dolce Vita nevezetű olasz étteremmel szemben (srévizavé) van, ami mellesleg a város legjobb kajáldája www.ladolcevita.ee csak ezt sajnos kevesen fogják fel,s akkor most megint tapintatos és diplomatikus voltam, khm.
A sarokerkélyen megtaláltatott s helyreállíttatott a régi felirat (legközelebbi vasárnapi kötelező olaszétterem "bejárásunk" alkalmával majd lefotózom) (mellesleg abban a piros táskában, amit Kati eccerűlyen discobag-nek [diszkóbeg] hív, mindig ott van a 2db kamera).

Balázs de Kaart www.dekaart.ee új melóhelye a Wilde leszen www.wilde.ee így hamarosan kevesebb ideje lesz az ingyenes képeslap biznyiszre, vagyis E.V. freepostcard pionírja lassaban hódíti meg ezt a 46'000 km2-nyi fődet.

Tegnap nálunk járt a köjálos fősárkánynak kikiáltott, s egyben közutálatnak nem örvendő ukrán származású főinspektor, nevezett Irina Tyimosenkó (aki korát meghazuttoló szexis jelenség ). Telefonon előre közölte, hogy legyünk ott pontosan, mert siet... kicsivel később újra hívott, s mondta, hogy fél órával korábban lesz a bódénál, ami nekünk fizikai lehetetlenség volt, mert pont akkor kellett a városházán is lennünk... csak annyit mondott megint, hogy ő siet. Ettől a vizittől írtóztunk igazából majd egy éve. Még olyan emberek is ösmérik itt Tartuban, akiknek semmi közük a tisztiorvosi szolgálathoz (nem volt szóismétlés), s hírhedtségéhez nem fér 2ség. Arról asszem nem kell szót ejtenem, hogy milyen E.V.-ben magyarnak lenni, de az h egy ukrán származású észtnek ez mit jelent... a lényeg, h második alkalommal, h nála jártunk a hivatalban (novemberben leszen egy éve), mivel első alkalommal 1xűen kirúgott minket (mert késtünk), de 2.x-ra egy kéréssel fordult hozzám: keressem meg egykori kedves miskolci évf.ts.nőjét, akivel Leningrádban együtt végzett az egyetemen. Átadott egy sajtfecnit, amire ceruzával volt írva (hejtelenül) a keresett nőszemély neve, s (egykori) címe. Dekádok óta kutatgatta, hogy hol élhet... hazajöttem, beütöttem az adtokat a gúglba, s meg is volt minden, amit akartam... azóta jóban (jobban) vagyunk (mármint Irinkával). Közben történt 1smás, Kati egykori munkaadói (táncsuli) egyik legjobb ismerőse (Virve) szintén a Tervisekaitseinspektsioon-nál (nem volt szóismétlés, ez a köjál/tisztziorvosi szolgálat) dolgozik, s egy hónapon át "segített" nekünk, júliusban (sic!). hozzánk is vágott egy uszkve 100oldalas anyagot, amit ki kellett dolgoznunk (a HACCP helyes használatától a szemétkezelésen át a hőmérseklet regisztráción keresztül a kártevőirtásig minden, természetesen hivatalos észt nyelven). xx voltunk nála is, egyeztetésen, leteremtésen, korrigáción, tejelésen, stb... Sz'al Irina (elég sokakat hívnak itt így, de azok leginkább a Reportr című műsorban (kábé kékfény) szerepelnek, mint narkósok) jött s sietve, de kissé morózusan mondta, hogy sajnos kell közölnie valamit... S, mint mondottam, ettől tartottunk a leginkább... ettől a "sajnos"-tól. Ütő megáll, forró verejték kihülve csordul az análiába... "tudják, megváltoztak a szabályok"... natessék, belefeccöltünk egy év munkát, az anyagi tehetségünk javát, s nem nyithatjuk meg a világ legészakibb lángosdáját... "július elseje óta más szabályok vonatkoznak az ideiglenes meghatározás alá eső építményekre"... igen, le kell bontani az összes bódét, ne maradjon egy szovjet időkre emlékeztető putka sem, éljenek a tartui felhőkarcolók (amik lassan, de biztosan növexenek is ikkagi*)... "nem kell ennyi papír, egy szó, mint száz"... "Hogy micsodaaaa?" kérdeztem, erre Irina csak gyorsan előre (sic!) aláírta az összes beadványunkhoz a papírt, elmondta, hogy milyen egyediek, s ügyesek vagyunk, s alig várja... Elviharzott (hiszen mondta, hogy siet). Meg sem nézett semmit... az agyon szilikonozott sarkakat, éleket, az összes vackot, amit túltúrbóztunk... Egy percig nem szóltunk egymáshoz csak ültünk s meredtünk magunk elé, aztán kitört a röhögés... S Virve ezt tudhatta volna.... Nem tudjátok, hogy mit szenvedtünk ezért az 2perces villámlátogatásért... olyan érzésem volt, mint egy egészesetés fűrészelést betetőző felejthető ejakuláció alkalmával. Sok hűhó a semmiért? Ki tudja, még nem kaptuk meg az engedélyt, jöhet még a zaccos kávé (fekete leves).

Más: elkészült végre az aranymetszés szabályait majdnem szemelött tartva tervezett szemetestároló (kis adidas idézettel a horizontban), meg az ereszeket lezáró profilokat is sikerült beszerezni, lefestetni u.o. árnyalatúra, mint az eresz, mert Katinak ez a fixa ideája... ezért körbe kellett járnom a Lőunakeskus környékét (kb. Budaörs praktikerestül, ikeástul, madarasteszkóstúl, csak kicsiben, s magyar szem számára ismeretlen cégekkel, olyan mint most nézni a sztartrekket, 21.sz-i elképzelt valóság: majdnem olyan mint a víziókban: a sztártrekes arcok uniformisa ma leginkább síalsóruházatok fazonjában köszön vissza), ahova utitársmként egy darázs szegődött (l.cs.k.), végig mosakodta az utat, csak mikor ötösbe kapcsoltam, akkor kapaszkodott jobban (mind a 6lábával).

Más: tegnap éjjel nem tudtam aludni, mert pörgött az agyam a közeli nyitáson, s akkor végre levehetjük majd ezt a barna csomagolópapír tacepaót. S mivel nem jött álom a szemere, így az ARTE fr/d tv-csatorna által készített Sosztákovicsról szóló dokufilmet néztem orosz hangbemondással s észt felirtozással...

* ez az ikkagi az egyik kedvenc észt szavam: az ikka kábé bizony, is, naja, naná, stb kelentéssel bír, a gi (ki) meg olyan hangulatnyomatékosító... sz'al olyan biztosis, nanábuzogyány a végeredmény.