KALI
A kali ugyanúgy, mint a lángos (vagy a Traubisoda) tulajdonképpen melléktermék. Sőt, mindkettő, különböző módon ugyan, de a kenyérgyártásé. A kali, mint a Traubisoda folyékony, sőt ital. Sőt, üdít
őital. Annak mondják legalábbis. Rengeteg fajtája van (még Seto Kali is van), de mindegyik barna. Annak idején az átkosban csak frissen árulták, de mióta megvette az imperialista Coca Cola, már nem olyan, mint a régi… az orosz kvász )ebből is lehet sejteni, hogy köze van az élesztőhöz… kovász). Kalit isznak gyerekek és felnőttek, de egész lénye valahogy összeforr (inkább összefolyik) a szauna kultúrával. De erről majd egy másik, közeli alkalomkor… t.i. itt a 
nagypéntek a nagyobb ünnep, mint a mi locsolós hétfőnk, s ilyenkor egy nappal előre szokás hozni a szaunanapot. Sz’al köv, szombaton, ha nagyon nem ázunk el… Nincs ugyan az a nagy veszély, mert erőteljesen gömbölyödő hasú hitvesemmel már vagy 4hónapja rendesen szolidarítok, illegálisan meg nem szok’ szittyózni.
Sz’al a kali pont úgy estonikum, mint ahogy mi a gémeskutat, dorombot, nyenyerét, véres hurkát, meg a kocsonyát hungarikumnak gondoljuk. Na ezek mindegyike itt Eesti Vabariik-ban is fellelhető, kicsit más, ha úgy (nem) tetszik silányabb, ízetlenebb, vagy depresszívebb formában.
BTW:
Itt a HU? sem a magyar felségjel, hanem egy zenekaré (who), de ezen a néven már vált banda sikeressé, ezért a tartui Hanaliisa Uusma emígyen írja együttese nevét, ami ugye saját monogramja is egyben) Depressziós észt kisvárosok című slágere tarolt az idei pop gálán, így sokunk kedvence is… persze Vaiko Eplik mellett. A dal abszolút festői leírása a helyi sajátosságoknak. Fordítására nem is vállalkoznék, mert van benne pár olyan fricska, ami tényleg helyi specifikum: csak, hogy 3at említsek:
"kus elu unistus on kasutatud bemar”: ahol az élet álma nem más, mint egy használt bömö (BMW)
„seal Smilers ikka suvetuuril käib” kb: oda azé’ még az Edda is nyári turnéra megy,
„seal jaanitulel alati saab keegi lõuga” szentIváni tűznél, azé’ csak van kit megütni
Kalit amúgy, életemben először itt Tartuban ittam, 2ooo hűvös nyarán. Még a márkájára is emléxem... A Saarinen-féle Szent
Pál templom elötti buszmegállóban lögyböltem le vele az ad hoc összeállított sprotnis szenyámat. Katiról akkor még semmit sem tudtam, de már tudtam, hogy mi a kali...
A kali ugyanúgy, mint a lángos (vagy a Traubisoda) tulajdonképpen melléktermék. Sőt, mindkettő, különböző módon ugyan, de a kenyérgyártásé. A kali, mint a Traubisoda folyékony, sőt ital. Sőt, üdít
őital. Annak mondják legalábbis. Rengeteg fajtája van (még Seto Kali is van), de mindegyik barna. Annak idején az átkosban csak frissen árulták, de mióta megvette az imperialista Coca Cola, már nem olyan, mint a régi… az orosz kvász )ebből is lehet sejteni, hogy köze van az élesztőhöz… kovász). Kalit isznak gyerekek és felnőttek, de egész lénye valahogy összeforr (inkább összefolyik) a szauna kultúrával. De erről majd egy másik, közeli alkalomkor… t.i. itt a 
nagypéntek a nagyobb ünnep, mint a mi locsolós hétfőnk, s ilyenkor egy nappal előre szokás hozni a szaunanapot. Sz’al köv, szombaton, ha nagyon nem ázunk el… Nincs ugyan az a nagy veszély, mert erőteljesen gömbölyödő hasú hitvesemmel már vagy 4hónapja rendesen szolidarítok, illegálisan meg nem szok’ szittyózni.Sz’al a kali pont úgy estonikum, mint ahogy mi a gémeskutat, dorombot, nyenyerét, véres hurkát, meg a kocsonyát hungarikumnak gondoljuk. Na ezek mindegyike itt Eesti Vabariik-ban is fellelhető, kicsit más, ha úgy (nem) tetszik silányabb, ízetlenebb, vagy depresszívebb formában.
BTW:
Itt a HU? sem a magyar felségjel, hanem egy zenekaré (who), de ezen a néven már vált banda sikeressé, ezért a tartui Hanaliisa Uusma emígyen írja együttese nevét, ami ugye saját monogramja is egyben) Depressziós észt kisvárosok című slágere tarolt az idei pop gálán, így sokunk kedvence is… persze Vaiko Eplik mellett. A dal abszolút festői leírása a helyi sajátosságoknak. Fordítására nem is vállalkoznék, mert van benne pár olyan fricska, ami tényleg helyi specifikum: csak, hogy 3at említsek:"kus elu unistus on kasutatud bemar”: ahol az élet álma nem más, mint egy használt bömö (BMW)
„seal Smilers ikka suvetuuril käib” kb: oda azé’ még az Edda is nyári turnéra megy,
„seal jaanitulel alati saab keegi lõuga” szentIváni tűznél, azé’ csak van kit megütni
Kalit amúgy, életemben először itt Tartuban ittam, 2ooo hűvös nyarán. Még a márkájára is emléxem... A Saarinen-féle Szent
Pál templom elötti buszmegállóban lögyböltem le vele az ad hoc összeállított sprotnis szenyámat. Katiról akkor még semmit sem tudtam, de már tudtam, hogy mi a kali...
No comments:
Post a Comment