KAMA

Egy régen érő el6ározás immár eksönben:

Mivel Tartu, ugye a „jó gondolatok városa”, sűrűn kapom magam azon, hogy az előző, még magyarisztáni gyakorlatomnál is gyakrabban kutatom a legeslegkisebb tevékenységem (oh, minő szó) filozófiai és pszichológiai alapjait… ez így igaz a lángosdásokra is. Miért van az, hogy szeretem – eléggé érthető, ám elítélhető módon – a magyar konyhát, a hitványabb észt fölé helyezni? Miért van az, hogy az esztonokat mégsem tudom ezzel kellőképpen szembesíteni? Nem, nem neeeem a nyelvi nehézségek. Vagyis az is, de az egy másik, bővebben kifejtendő topic. Sz’al arra gondoltam, hogy csak akkor tehetem ezt alaposan, ha mindkét nép kulináriájába mélyebben beleásom magam… mélyfúrást (májfúrást) végzek. Jajj, igen, már szinte lelki szemeimmel látom a szellemes válaszokat, amik jellemzően nem ide a blog-bejegyzés aljára kommentárként, hanem emilként érkeznek: a mohás rénnyálfelfújt, erdei gombás rénlasagna, áfonyás rénkocsonya, stb… Nos ezek nem jellemzőek a szűkös menüre, de pár olyan dolog igen, ami igenis egzotikus a mi számunkra, s sztm kis rafinériával egészen ehető étkek sülhetn(én)ek ki belőlük. Ilyen pölö a már itt egyszer elzengett óda a heeringasról, de akkor itt egy másik: a híres kama.

1. A kama nem egy bizonyos étel, és nem is a valami szeretkezéstani alapelv, mely szútrákba szedve olvasható, hanem étel alapanyag. Nem más, mint mindenféle magvak és gabonákok őrleménye, s van egy kakukktojás alkotóeleme, ami az egészet mégis egyedivé változtatja (direkt hagytam el a „varázsolja” ige használatát). Ez a borsó. Vagyis szárított borsószemek őrölve. A kama szó az észtben mást is jelent, mint önmagát. Ha pölö valaki azt mondja, hogy „Mull on kama.”, erre mi magyarok azt mondanánk ugye, hogy „na nekem aztán seckojedno”… s milyen jól válaszolnánk, mert éppen ezt jelenti. „Kama kõik” = tökmindegy. Azért hozzá kell tennem, hogy, amikor étel alapanyagként aposztrofáltam a kamát, talán egy kicsit túl is értékeltem, mivel alapvetően 2fajta dolog készül belőle: az ú.n. kamajook (kamital) és a kamakäkk (usque kamalabdacs). Ám az észt furfangos egy nemzet, csak nehezen mutati ki… Ehun egy meglepő variácó kamára: kamatorta a köztársaság 9o. jubileumára… a köztársaság kontinuitása, ahogy múltkor ígértem. Hm. Hát ez rázós kérdés, mivel az észtek ezt komolyan veszik. Csakúgy, mint északi rokonjai(n)k*, ők sem rendelkeztek önálló államisággal. Ezt csak 1918-ban vívták ki, ám azért azt nem vitathatjuk el, hogy volt egy kis sztálini, majd hruscsovi, majd brezsnyevi, etc. intermezzo, s akkor nem a sinimustvalge trikolór lengett a Toompeán, hanem az É.Sz.Sz.K. lobogója. De, mint ahogy ezt egyszer már írtam, az észt kollektív emlékezet is szelektív, sőt… SzÍal ez a 9o év kicsit puffasztott rizsa (sic!).
Akkor csinálok egy kis sorozatot néhány észt unikumot bemutatatandó: lehet googlozni, hogy mi is az a kali, kilu, kaalikas, hogy csak a kábetűsöknél maradjak.