21.9.06

much ado about nothing vol2



Az elmúlt napok sűrített krónikája: volt összervezeti szemle, s döntés, mely rögtön olvasható volt a neten (még a városháza ülésén onlájn felpakolták...), Balázzsal elkezdtük tervezni a papírárúk (tálcabetét, zsírpapír, szórólapok, etc) végleges formáját, voltunk is a kartonhajtogatónál... beugrottunk egy (örkényi) percre. Kati járt Tallinnban, vett Birkenstokk* munkacipőt (télit, nyárit), míg én fogadtam a biztonsági roló szerelőit, akik nem tudták kideríteni, hogy mi lehetett a prénteki üzemzavar oka, meg eljött az iparimosogatógép folyadékbeszabályzó szakembere, aki provizórikusan bekallibrálta a technikát, s miközben felszereltem a ruhafogasokat jó nagyot beszélgettünk (képzelhetitek)(nemtommond-e valamit, hogy én mondtam többet, mint ő).

Ma csak este mentem a bódéba. Egyedül. Kati itthon faragta az árakat, meg ötölte a nyitóbuli
horszkópilag legérdemleges időpontját kifelé. Azé' mentem egymagam, mert elzavart, t.i. kései ebédezésünktől (amit a még mindig a 7végi gombászás eredményeiből rottyantottunk) d.u.5-ig tartó folyamatos hazai események nézése/hallgatása/olvasása váltott ki. Hiába az észtek nem egy forrongó nemzet, nem tudnak azonosulni a mi rebellis hajlamainkkal. Sz'al elmentem Rein (majdnem sógorom**) garázsába 8ami nagyon viccesen zárhtó, majdeccer lefotózom), hogy elhozzam az utolsó IKEA-s szatyrokat, amikben apróságok, poharak meg mindennemű ibrikek voltak. Odafele a Pearl Jam Pearl Jam című albuma szólt (kituggya hanyaccor), jó hangosan, én így vezettem le (sz.sz.) az indulataimat. Becipeltem a cuucost, s megrögzött (beteges) szokásomhoz híven a papírt még mindig külön gyűjtvén, risztonkéssel széthasogattam a dobozokat, mert a fecnik kevésbé helyigényesek, s rögvest lehet velük - Balázs cserépkályhájába pölö ideális módon - fűteni. Eközben az ILLÉS homage albuma szólt, s azon gondolkodtam, hogy ezek a Bródi szövegek tök aktuálisak, s milyen hüje a világ (ezen belül is Mo.), hogy még ez a szerzőpáros sem tud egy asztalnál kvaterkázni. Ami meg most otthon folyik az innen nézvést érthető is meg nem is. Ha logikusan közelítem meg a dolgot, akkor nem a jobboldali honpolgároknak kellene most demonstrálniuk, hiszen számukra GY.F. eddig is hazugbüdösbolsiliberális szemétláda volt (nem hittek neki, ergo nem is szavaztak rá), most igazából csak beismerte, sz'al nem értem a dühöt a jobb oldal részéről, az inkább lenne jogosabb a baloldal részéről, akiket át"kúrtak". Tehát most úgy fest, mintha az lenne a baj, hogy bevallotta. Örüljenek neki! Mellesleg minden forradalom balra szok' tolódni, ez már eleve annak is indult: alapvetően szociális elégedetlenség szülte az indulatokat. Vagyis a fáradó jobboldali tömeget most felválthatná a baloldali, mert azé őket nézték leginkább (hülye)gyereknek ("Nem mondjuk meg Pistikének, hogy apuka lopott a gyárban és elvesztette az állását s nincs pénzünk, sz'al nincs Tibicsoki, rexasztal.")

Az itteni visszhangok (barátok, ismerősök, hivatalos sajtó) érdekesek. Az észt nem az a par exellance hőbörgő natio, nincs traditio-ja a revolutio-nak, hogy úgymondjam... annak ellenére, hogy a tallinni Mexállás Műzeumban volt módom olyan kiállítást végigjárnom, amiből az derült ki számomra, hogy azért az éneklő forradalmon kívül volt itt balhé rendesen, s talán az észteknek több okuk lenne hőzöngeni (hogynemondjam siránkozni) sanyarú sorsuk s történelmi hányattatás'ik miatt... (néhány évtizedes függetlenség 2 etapban, ez kábé az észt töri)). Sza'l ők egy balkanizálódó ország nacionalista hordáit látják a képernyőkön, s nem vonnak //-ot pölö a kievi narancsos forradalommal. Azok a képek (hírTV, DunaTV felvételei, amiket én láttam) alapján az MTV székház elfoglalását banálisnak nevezném, ha nem sérült volna meg egy rendőr életveszélyesen(lásd büfétkifosztó, s internetező hős hazafiak). Mellesleg nem sok jogom van véleményt nyilvánítani az eseményekről, hiszen nem fizetek már otthon adót (azt hi
szem most egy páran passzív rezisztenciát folytatva nem is fognak), noha próbalom a Mo.-ról most kialakuló (negatív) képet a magunk módján egyensúlyozni, vagyis a hamarosan megnyíló lángosdánk egyik miszziója hazánk gasztronómiai hagyományainak bemutatásán túl Mo. kultúrális- és természeti értékeinek méxélesebb, s -mélybb körben való megismertetése (DVD játszatása formájában). Csuhajja! Tegnap este pont a weboldaluk (URL-je a jobb oldali képen bonnyóvi hátsó ivegzettyén olva6ó) alapelveinek (mondanivaló, stíly, harmónia az épület puritanizmusával, stb) lefektetése közben a most itt piacradobott Pick szendvicskrémet tóltuk, miközben lovasrendőröket mutattak az etv (észt televízió) ekránján. Kati meg is jegyezte, hogy "madjar husaar, szeretem".
Sza'l a honlap első oldalán virít itt balra (veres ezért a baloldalon). Nekem csak, mint megrendelői directiva-im voltak: legyen benne MÁV-os ablakkeret, mint a logo-ban, legyen benne vektorgrfikus matyó minta, amit Balázs a Magyar Népmesék csalogányhányadékinda egy elemét felhasználva szerkesztett meg, asszem ezzel elkészült az első szájbercsicsa motívum. A többi oldal más színű leszen, s a szürkegulya helyett valami más magyar sztereotájp bizbasz leszen aplikálva (bogrács, paprikafüzér, töröttorrú fradiszurkoló, mittomén)(akár javaslatok, észrevételek is érkezhetnének).

* az osy-k (ex DDR) kedvenc papucsa az összevonás óta, eladdig ugyanisa az endékás arról volt felimerhető, hogy a mi alföldi paucsunknál még ótvarabb szandival, lennonszemüveggel, oldaltarisznyával s ízlésesen rojtozott farmerrel rendelkeztek (más egyébel nem is)(későbbiekben bundeszliga haj, s márványkoptatott farmer-kosztüm, magaszárú Puma classic).
**az lenne, ha Ingrid nem Kati unokatestvére, hanem édestestvére lenne, de ők édestestvérnek tekintik egymást /régi, hosszú s szomorú történet/, s Rein Ingrid férje lenn, de nem az. De legalább autószerelő, s nekünk ez jó.

No comments: