pár gyors válasz: nem az időm a sok (vagyis relatív), hanem inkább a mondanivalóm (rögzítésvágy, későbbi okulásomra leginkább). Keveset alszom manapság. Nem izgulok, sőt inkább meglepően nyugodt, higgadt s kiegyensúlyozott vagyok (azt hiszem, ebben nagy része van Katinak, s választott szűkebb pátriánknak), és talán már-már az nyugtalanít, hogy nyugodt vagyok. Későn fexem, korán kelek (béolytott virágimra fúvom pipám füstyit), s így akad idő a kiblogozhatatalanra es. Belefér.
Gyerekprodzsekt akkor indul, mikor lesz mit a tejbe aprítanyi: píz, lóvé, dela, suska, zseton, mani, dinero, zsé, raha, etc. Sz'al én már fél év múlva szeretném. Valahogy az az érzésem, hogy (és, ha állítólag balra-felfele rezegtetetm), fiú leszen, közmegegyezésre a Brúno nevet kapván a keresztségben.
Más: akkor konkrétan: OKTÓBER 7.-RE TERVEZZÜK A PARTIT (BULIT, PEZSGŐS MEGHÍVÁSOS MEGNYIÓT), S 9.-ÉN, HÉTFŐN MEGNYITJUK A VELÁÁÁG -minden bizonnyal (ikkagi) - LEGÉSZAKIBB LÁNGOSDÁJÁT. PASSZ, PVNCTVM. SZÓLTAM. UFF. EZUTÁN, AKI MEGKÉRDEZI, AZ MEGEHETI A VÖDÖR SZART.
ja, meg azt se kérdezzétek, hogy milyen ikernek* lenni, mert nem t'om milyen nem annak lenni, ez olyan mintha azt kérdezném milyen embernek lenni. Evidens.
más: most két gyönyörű napunk volt... ilyen:
Erapabernél (ők csinálják majd a tálcapapírt, dobozokat, zsírpapírt, 
szórólapokat, a baloldali képen Balázs de Kaart tervezte egyik ingyenes képesslap, jobb oldalon u.e. hátulja**) a pofa nem beszél angolul, de éppen cseng Kati telefonja, így rám hárul a duma. Elmondom, mit/hogyan/mikorra szeretnénk, megérti (világosan, tömören, vagyis észtül fejeztem ki magam), nincs kérdése, csak az, hogy megfelel-e ha előre kell fizetnünk, mint első megrendelős pártnerh. Pöttyet úgy érzem, h ez a bizalmatlanság jele, de okés. Katit a Mezőg.Múz.-ból hívták, Mihály napi banzájukon szeretnék, ha mi is képviseltetnénk magunkat, mint az éppen megnyíló, magyar étkezési eszközöket bemutató kiállítás (rendezte a tallinni Magyar Intézet) gasztronómiai rámáján aranyfüstös bokréta... Mielött odacűgölnénka az összes lángos-cuccost, vagy csak egy bográcsot elébb szemrevételezem a terepet (reklámnak jó lesz). Ponytyosan t'om hol a helyszin (a "helyileg hol?" igen intelligens kérdésre válaszolva), ugyanis annakidején, midőn még lakást kerestünk itt Tartuban, s mi fizikailag még Pforzheimben www.pforzheim.de léteztünk, nos már akkor bújtam az internetes ingatlanközvetítő portálokat, s uszkve 27 objektumot rajzoltam be a város térképére, így assz'em több utca nevet ösmérek, mint az "Kaarsildet-megmászó, igazi helybéliek"***, el is terjedt az a setu közmondás, h "Hej, a Marek több utcanevet ismer, mint a helyiek."Kati fodrászhoz megy (évente egyszer teszi ezt, talán ezzel egyensúlyozza a többszöri rohammal jelentkező táska-cipő-éxeritis-ét, bár talán kezelhetőbb lenne egy frisoeritis (v. én lennék kezelhetőbb). A helyszín Tartu külvárosa Ülenurme. Az annódacumál kinézett kecó mostanra el is készült, kafányos, színtúgy a múzeum. A kontakt hölgy (eccerűség kedvéért csaj) nem is próbálkozik észtül, én annál inkább... nem ígérek semmit, noha van 380V, de ő úgy veszi, mintha. Kati hív, végzett, mehetünk felvenni a kasutuslubát (már tudjátok mi az). A városháza elött hatalmas, piros sportcsuka, rajt' felirat: Käi jalga! (járj gyalog!), ja, hogy ma van a ótómentes velágnap... meg a csóké, vagy csókolódzásé... ez így furi, mer' pont a főtéren van a "Suudlevad tudengid" (csőröző egyetemisták) szobor"csoport", ami már-már
Tartu emblémája, s e két világnap, pontosabban egy db kettős világnap, mindkét ú.m. szümbólumát lencsevégre kapom, nejemmel a fókusz bal-alsó szélén (l.cs.k) no meg az említett bronzserelmeseket prhömiéplányba
, mer' valami szokatlannal aplikálták (a szokásos nagyonhüje fürdőhabos balhétól értem úgy). Visszafele menet egy farmotoros Ikarus 
állja 
utunk, de nem hátrálunk, dafke elmegyünk a bódéhoz, ahol Kati septében még befesti a 3. IKEA-s PAX szekrény kettéfűrészeléséből sufnituningolt pszeudó-mekdonálcos-szemetestárolót, míg én próbálom eltűntetni a (kituggya hanyadik) szilikonozás csúfságait. Teszünk-veszünk, próbálgatjuk a kis gépeket, eszközöket, ide-oda, a neonlámpa ginorja nem elég hosszú. Ránk is esteledik. De mivel mindketten kövérek vagyunk, el6ározzuk, h ha futni (így első nekifutásra) nem is, de egy jó nagy sétára elmegyünk, mivel az este olyan vénasszonyoknyaraeszk, s motivatio-nak ottan van a ünneplés (a várt engedély kézhezkapása, s a nagy organizálásban elfelejtett évfordulónk) gyanánt béhűtött Törley meg kis antipasti, szneki (naponszárított paradics, márványsajt, ciabbata, articsóka (mert ez a csók velágnapja ugyi). Jó nagy körre indulunk, most a villanegyed azon utcáin, amin még nem jártunk. A legtöbb ház Alvar Alto hatását mutatja (holott egyetlen egyet tervezett ebbe a kvártelbe), érdekes azt tapasztalni (az észt művészettörténetírás szavaiban kicsit szkeptilizálván), hogy a "20's-30's funkcionalizmusa akadály nélkül, szervesen épült be a hamar virágzóra fordult fiatal (első) Észt Köztársaságban". Kb nordikvókingos tempóra kapcsolunk, még nem ment le a nap, lanyh' az idő, boldogsághormonok szabadulnak, beszélgetünk (nevelésről, s a katekizmus mibenlétéről, Bramante-ról, mert Kati éppen Medici lázban ég), elérünk az Emajőgi (Anya-folyó) partjára, piknikezőket látunk, helyes, fiatal társaság, egy ismerős (nekem 2) arc, integetnek, maguk közé hívnak, megvendégelnek (s kicsivel több féle étekből kínálnak, mint amit fenn motivatio gyanánt leírtam). Az egyik lány Anneli, Kati ex iskolatársa a tallinni balett intézetből, későbii tánctanár kolleganője, aki mélyen vallásos, de most megesett vele az a csoda, ami megváltoztatta életét. Még tőlünk kért kölcsön pénzt júniusba, hogy buszjegyet vegyen Tallinnig, mert Finnországba készült, s natessék, ott bele is botlott a nagy Ő-be, dúsgazdag, tengerparti villával rendelkező úr képébn... na most, ha ismernétek Annelit, nem 2kednétek, őt az anyagi velág teljesen hidegen hagyja. Most is inkább a tenger és az úgymond vadszerelem szépségéről szólt, míg a többiek (finnországi svédek, akik itt egyetmisták, köztük egy 53 éves esztravagáns nő, kb Szörnyella de Frász barnában, kigyóbőr/esque/ gatyában), a másik számomra nemt'om honnét isismerős lyány szülinapját ünnepli, s kérdezgetnek a biznyiszrű, meg egyáltalán e választás geneziséről (miért éppen Tartu?). Nem maradunk sokat, mert meghül az izzadság, s utunk éppen felét haraptuk csak le, teli gyomorral... lényeg, h hazataposunk, s másnapra tóljuk (be a hűtőbe) az ántipásztit... zuhi, s nekiesünk a táblázatok átdolgozásának, mert fel v'unk pörögve, minta...*
annyira különbözőek vagyunk, de ez így van jól (ez a baloldali képen látszik is)... s talán most per/pinanyalat arra vagyok a legbüszkébb, hogy egy olyan kiállítást vitt végig (szellemi, fizikai, anyagi tehetségét nem apróra porciózva) szinte 1S egyedül, amilyet szeretett volna, s amilyet sokan szerettünk. Most szerdán egy -assz'em szintén leginkább általa generált - konferencián fog előadni, akit érdekel menjen el: www.galerie.hu/vadak.pdf én nagyon mennék, de nem t'ok... meg kicsit origamiznékLolával (Gerő és Juli legkisebb többszörösével) (az alábbi csatolt fotón Gerő éppen a kábé 2-3 hónapos Lolának 
**a felirat a moger zászlón: "szerintem lángos", s ha +fordítod, akkor (ugye így talján lobogó...) "szerintem pizza". A tuján + ott van magyarul, h "ne vegyed, vigyed", t.i. inygenes, miaszösz.
***Oliver barátom szerint (akinek a nővérétől vettük a lakást, s majd egy kolumnát /legalább/ szánok majd reá) az igazi civis tartui legalább egyszer által kell, hogy menjen (retour) a trapézoid főtér alapjánál induló ú.n.
Kaarsild (baloldali fotón) (a lebombázott egykori Kivisild
) tetjén feltáruló, keskenyperemű szegment íven. Oliver barétom, ezt legutóljára a 3db aranyérmet hazahozó téli olimpikonjaink (sic!) üdvözlésére tette meg, éjjel egy körül, kábé -20 fokban. Ez a tevékenység amúgy tilos (életveszélyessége mellett), de mivel ez amolyan lokális vircsaft, szemethúnynak a szervek... (a szem is egy szerv, talán ezért) .a másik szép (talán méxebb) napról holnap, mert mára ennyi sok is
No comments:
Post a Comment