Tegnap ledobtam Martin druszámat s sógoromat Pärnuba ("E.V. nyári fővárosa"... hangyapöcsnyi ország, de itt mindennek külön fővárosa van), onnan Lübeckbe kompol, aztán szerte-szana-szana-szerte-szart-a-szene EU-ban..karácsonyig. Végigdumáltuk az utat (demosttényleg), s a végén egyben megeygeztünk: egy ideig egyikünk sem fog ennyit észtül beszélni.
Mindig megnézem a konkurenciát, + megéheztem így nyomtam egy hamburgert a bussijaam (buszpályaudvar) közvetlenében, s mivel ez egy kajás blog lenne, miafrász, így le kell írnom, hogy milyen is az igazi (tradicionális, ha ilyet lehet állítani) észt gamburger. Lehet, hogy alapvetően nem lustább népek lakják ezt a lapos vidéket, mint teszem azt a dombosabb Finnországot, de hasonlóan egyszerűek, vagy hogy diplomatikusabb legyek: törekednek az egyszerűségre, s ez azé' díjazandó (na szépítettem). Nem így a hamburger szósszal, amit művelnek. Van itt E.V.-ban egy teljesen általános szokás (ez alól csak a McD képez kivételt): előre összekeverik a mustárt, kecsapot (sic!), meg a majonézt, s ezt bírják rátólni a szétégetett darált-fagyasztott-nutriahúsra. Egy helyre megy, minek vele külön vacakolni... Olyan ezerszigetszerű "tajték" (kopirájt Tsabee) áll (mit áll, úszik-tocsog) a török kebabos kamionról leesett nájlon csücskében. Ennél csak az lenne szarabb, ha magyar csalamádét is tennének beléje. Ezt egy jó Lavazza kavával öblítettem le a Väike (kis) Mukk nevezetű étkezdében (gyorsétkezde ugye), ahova becesmpésztem a menetközben szakajtott 4db sőőrik-ot (kvázi porcukros fánk, likkal a közepén, ahogy illik). S mivel Vologya [váljóugyá] koraestére ígérte a csempézést még volt időm Viljandiban (ami a "folk"-járól hírös) megállni. Megnéztem hát a (A) templomot, ami XV.sz.-i építtetése ellenére románkori reminiszenciákat sejtet
(kései franciszkánus puritanizmus). A képeslapárus néni nagyon örült nekem (vlsz aznap az első, s egyben utolsó látogató lehettem, s mivel tudakolódására elárultam, hogy az igen messzi Kistarcsáról /ami tavaly óta város/ érkeztem, "csakazért, hogy ezt a maga nemében...", így adott egy festett lepatrinu (hétpettyes, szerencséthozó katicabogár) kavicsot, amit a nemoly'rég elvesztett szerencsekövem helyére tettem.
Utána átsétáltam a naiv művészek helyi Makkájába (múzeum is), s megnéztem egy (igazából 3 kicsi) kiállítást 5 kemény helyi maori kagylóért, mert reggel borotválkoztam, így egyetemistának néztek (s ebbéli meggyőződésüket még a Fidesz-uralomból meglévő, alkoholos filccel (3=8) adjusztált ISIC kártyámmal igazoltam vissza). Sajnos itt nem ettem semmit, mert az Annelinni Annánál (Annelinn kábé Tartu Békásmegyerje) tartandó főzőestre készítettem elő a gyomromat. Aztán uzsgyi vissza, mert otthon sok a dolog... rettenetes forgalom a majd 200km-es úton (l.: etecsd pikfájl
). Az úton egy meglepetés is ért: kukoricaföldet láttam. Éppen a múlt 7N mondta Siim komám, hogy még a CCCP idején kísérleteztek vele, de olyan lett, mint a magyar narancs. S natessék, itt van Tartu közelében, este megyünk is lopni "megyünk lóóópni"
... Hazaérvén kedvesem nem túl jó hírekkel fogadott: kassazaparát többe lesz, mint gondoltuk (ezt az érzést már ismerem, lepattant rólam, mint Trinát a kerítésről), Alver (majdnem sógorom ez is, s asztalos) b...ik felvenni a telefont, tartozik nekünk a bódé mögé egy fáintos kis szemetestárolóval. Természetesen ez is szürke leszen, mint a terasz korlátozatja, amit a helyi arcok már sörnyitásra használnak, s mivel puha fából van, erre a célra inkább kihelyzek majd egy rozsdamentes fém palacknyitót. Sz'al elmentünk a bódéba, leszedtük az előző nap felrakott fémlapokat rögzítő ragasztószalagokat, takarosak lettek, nemmondom... Tettünk-vettünk (mindig van mit), aztán átmentünk a 11,5m-re lévő SELVER-be, s nem vettünk egyebet, csak egy falat kenyeret... mert a tök megalázóan rengetegbe került(tök drága), így hazafelé a bádogborítású ZEPPELIN bevközp Säästu Market-etjét (helyi Lidl, azonos logóval) ejtettük útba, ahol feleannyiér' tudtam tököt s padlizsánt venni. Na a tököt kirántottuk Annánál... Kati elég hamar inkább átment a szomszédbaIngrid (unoka)tesójához pletyizni. Anna écsapja magyar, s most egy ideje gyökereit keresvén újfent magyarul kezdett tanulni (amúgy grafikus), na egyszer beszkennelem a szótárfüzettyit, s CD-re másolom (mer' nyomdafestéket nem bír). Balázs (www.dekaart.ee) és Ákos (élő székelyvicc főszereplő) volt még ott, s mivel egyedül maradtam józan (sofőr) elég hamar hazamehetnékem támadt, de előtte még befenyítettem egy Anna-féle madártejet (itt hógolyónak hívják, a madártej az inkább csoki, természetesen a Kalev-től). Konklúzió: péntekenként többünknek az az érzése támadhat, hogy másnap várhatóan szombat lesz. Ez az esetek legnagyobb többségében be is szokott következni.
No comments:
Post a Comment